Egri Élet

… mert ilyen az Egri Élet

Pap Emília – Vajon hogyan?

Vajon hogyan?

Kék tengerben úszó
Bolyhos bárányfelhők,
Vajon hogyan lesz egy
Kisgyermekből felnőtt?
Hogyan nő fel oly gyorsan,
Hogy tanul meg írni,
Hogyan tud őszintén
Nevetni és sírni?
 
Szivárvány színű,
Illatos virágok,
Ki az, aki kitalálta
Ezt a nagy világot?
Ki az, aki megtervezett
Minden egyes részletet,
Ki az, aki nekünk adta
E gyönyörű életet?  
 
Vakítóan ragyogó,
Mosolygó csillagok,
Hogy lehettek oly’ picik,
Ugyanakkor ily’ nagyok?
Hogyan bíznak emberek
Sokkal jobban bennetek,
Miközben csak ragyogtok
És folyton-folyvást peregtek?
 
 
Mérföldeket átérő 
Hatalmas nagy óceán,
Hatalmaddal mondd, miféle
Átkokat szórsz reám?
Rám, amiért társaim
Beszennyeznek téged,
Miközben te éppen
A bolygónkat véded.
 
 
Mézédes, áltató, 
Fájó, hazug szavak,
A rosszindulat közelről
Az arcodba kacag.
Az ember képes bízni 
Nem százszor, ezerszer,
S ennek csalódás a vége,
Jó párszor, nem egyszer. 
 
 
Erkölcsökben szűkölködő
Hűtlen, hazug ember,
Ki falak mögött bátor, 
De szemtől szembe nem mer,
Várom már a napot,
‘Mikor rájössz végre
Az életnek igazi,
Valós lényegére.

Pap Emília

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.