Egri Élet

… mert ilyen az Egri Élet

JÓ SZOMSZÉDI (V)ISZONY

Szeretjük őket, de néha “összerugódik” az a patkó…

Nos, ebben a posztban nem a Szomszédok nevezetű sorozatról lesz szó, bár az is megérne egy misét. De hál’ Isten már csak ismétlik. A Barátok köztről meg ne is beszéljünk, ami már körülbelül 20 éve megy az ominózus csatornán, és mindössze két szereplő játszik benne a régiek közül…. Röhejes. És még mindig sokan nézik, tehát amíg a Föld létezni fog, ez a sorozat is. Sajnos.

 

Itt most a valódi szomszédi viszonyokról lesz szó. Kertvárosban lakom, ami egyre inkább kiépül, sajnos zöld terület már alig van. Ez Eger egyik legnépszerűbb lakóövezete, így nem csoda, hogy sokan itt szeretnének lakni. Ám mivel közel van a belváros – negyedóra – és gyönyörű a kilátás a városra és az Egedre egyaránt, elég drágák a telkek.

 

A régi szomszédok közül már sokan elköltöztek, ami sajnálatra méltó – sokuk hiányzik -, az új rész egyre inkább kiépül, köztük kedves és nem kedves emberekkel. Az ember nem válogathatja meg a szomszédait – a közvetleneket sem, és a pár vagy több háznyira lakókat szintén.

 

Kell, hogy az ember (vagy a lánya) jóban legyen ezekkel a lakókkal, így nyugodt az élet. Nekem/nekünk is vannak kedves szomszédaink, olyan 85 éves bácsi is, aki mindig segít, ha “baj van”. Például valamelyik nap átmentem szigetelőszalagért, mert az vízálló, és én úszom… Megvágtam az ujjam, összetévesztettem az egyik mutatót a csirkemellel… R. bácsi örült, hogy segíthet, van kertjük, nekünk is. Egymásnak visszük a palántákat. Ez dicséretre méltó, odavissza működik a segítség, a barátság.

 

Akad egy közvetlen szomszédom, akivel igen jó a viszony, bár olykor szeret beleszólni olyan dolgokba, amihez nincs köze. Nagyon kedvelem, kedves asszony, de kihúzta a gyufát. Ha én nem szólok valamiért, ami zavar, ő se’ tegye meg ugyanezt, vagy ha gondja van, beszéljük meg, és ne csak az legyen, hogy ő mondja el a véleményét. Az intelligens vitakultúra úgy működik, hogy meghallgatjuk a másikat is. Persze ordibálás nincs, még szerencse… Ne is legyen, ha rajtam múlik, nem is lesz.

 

Van például szemben egy úr, akiről korábban azt hittem, hogy rosszindulatú, de mára már jó a viszonyunk, csak néhány kedves szónak kellett elhangoznia, amikor beteg volt, azóta jóban vagyunk. Amen. Kifejezetten kedvelem.

 

A szomszédok olykor pletykálnak is egymásról, olyat is, ami nem igaz. Ez nem szép dolog. Pedig ennek a történetnek – mindenki érdekében – úgy kellene zajlania, hogy magunkkal foglalkozunk, nem a másikkal, nem hárítunk, ha pedig valamelyikünk bajban van, segítünk rajta. Szerencsére sok az ilyen is – errefelé is. Nekik igazán hálásak lehetünk.

by: Verebélyi Márta

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.