Egri Élet

… mert ilyen az Egri Élet

ROMÁNC A CSILLAGOK ALATT 7. RÉSZ – A ZÖLD SZEMŰ SZÖRNYETEG

 

7. A zöld szemű szörnyeteg

– Igen, tényleg! Nem mondanám ezt, ha nem lenne igaz! -nevetett Csenge. -Nagyon tehetséges vagy!

– Huhh, köszi. Bocsi, csak még mindig alig hiszem el, hogy valóban tetszik. -hallatszott Martin hangja a vonal túlsó oldalán. -Viszont, akkor…izé… ma jó lenne neked?

– Holnapra már nem kell semmit tanulnom. Simán belefér.

– Na, tök jó!

– És mire gondoltál, mit csináljunk? -kérdezte Csenge.

– Hát, talán jö…

– Esetleg megnézhetnénk egy filmet is. Tudod, az az 5 centiméteres vagy milyen, amiről meséltél. Jajj, bocs, az „anime”, ugye? -szakította félbe a lány Martint.

– Ez jó ötlet, de…

– De mi?

– Semmi, csak én azt terveztem, hogy eljöhetne Lili is, és folytatnám a rajzot. Még sok munka lesz vele, és májusig el kell készülnie az egész mangának. -mondta a fiú, mire a vonal másik végén csönd lett. – Csenge, itt vagy még? -kérdezte.

– Persze, hogyne, jöjjön csak Lili is. -válaszolt jeges hangon a lány.

– O…okéé, akkor a szokásos időpontban? -tudakolta a fiú bizonytalanul.

– Akkor csá.- mondta Csenge, majd letette a kagylót.

– Sz…szia! -felelt Martin immár az üres vonalnak.

Csenge mérgesen ledobta az ágyra a telefonját, majd beletúrt a hajába. Amikor először odamentek hozzá Lilivel, kedd volt, és azóta ahányszor szervezni akart a fiúval valami programot, az mindig hívta a húgát is.

Ma már vasárnap volt, és a szombat kivételével eddig minden nap mentek Martinhoz. Természetesen, ott aztán nem Csengével foglalkozott, még beszélgetni is alig beszélgettek, mert egyfolytában a képregényével meg Lilivel volt elfoglalva. Tulajdonképpen ő nem volt más, csak egy kísérő, mint egy gardedám, aki felügyeli a fiatalokat.

Pontosan emiatt nem tudta, mitévő legyen. Szeretett volna Martinnal lenni, de Lilit viszont nem akarta a fiúnak még a 20 méteres körzetében sem látni. Tanácstalanul meredt a telefonjára. Már 17:18 volt, és gyorsan kellett döntenie, ha még találkozni akart Martinnal. Végül azonban sikerült dűlőre jutnia.

– Lili! -kiabált le a földszintre, ahol a húga éppen valami gagyi tinisorozatot nézett a Disney Channel-en.

– Igen?

– Gyere, megyünk! -mondta a lány, és már vette is a kabátját.

– Mégis hova? Basszus, ez a kedvenc sorim! Ezt nem fogom kihagyni!

– Tényleg? Hát jó, akkor megmondom Martinnak, hogy nézzen más múzsaalany után. -nézett fel Csenge, miközben a cipőjét húzta. Jól tudta, hogy ezzel célba talált.

– Ajj.-húzta el a száját Lili. Látszott rajta, hogy erősen mérlegeli a sorozatnak és egy helyes srácnak a mércéjét, de végül az utóbbi mellett döntött. -Oksa, menjünk. Csak 1 perc, és kész vagyok. -vigyorodott el.

Csenge legszívesebben letörölte volna a mosolyt a képéről, még ha ez azt is jelenti, hogy a mosogatórongyot kell belevágnia a húga arcába. Persze, tudta, hogy nem szabadna így gondolkoznia, de ahányszor meglátta a lány önelégült képét, és hogy mennyire biztosnak tűnt benne, hogy meg fogja magának szerezni Martint, annak ellenére, hogy még csak 13 éves, elfogta a fékezhetetlen düh.

Egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy mégis hogyan gondolhatja Lili, hogy komolyan kellhet a fiúnak. Hisz még ő is gyerek, nemhogy a testvére!

Azonban, mint általában a legtöbb észérv, ez sem hatott. A szívében attól még megragadt a félelem, akár egy légy a mézben. Nem tudta kiűzni a fejéből ezeket a baljós gondolatokat, mert ez őt is megmérgezte. Martinnal ridegen, majdhogynem távolságtartóan kezdett el viselkedni, Lilivel pedig indulatosan és mérgesen. Ez a kettősség neki sem tett jót, épp ezért elhatározta, hogy végre pontot tesz az egésznek a végére.

Nem lesz nyuszi, és kerek perec megkérdezi a fiút, hogy Lilivel akar ismerkedni, vagy vele. Persze, ezt könnyű volt így eltervezni, de megvalósítani már egészen más tészta. Azonban kénytelen lesz, hiszen ezt nem húzhatja tovább.

Neki már most elege volt ebből, pedig még csak 4-szer fordult elő, hogy így, hármasban voltak Martinéknál. Bár, neki ez is több volt, mint amennyit el tudott viselni.

– Hahó, Csenge, jössz? -nézett rá Lili.

– I…igen, megyek. -válaszolt a lány. Becsukta maguk után az ajtót, és elindultak. A szíve hevesen dörömbölt a mellkasában, ahogy minden egyes lépéssel egyre közelebb kerültek Martinhoz, és talán… talán az elváláshoz.

Szerző: Kosztadinovszki Pamela Letícia

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.