Egri Élet

… mert ilyen az Egri Élet

ROMÁNC A CSILLAGOK ALATT 10. RÉSZ – VERSENYFUTÁS AZ IDŐVEL

10. Versenyfutás az idővel

 

Csenge elnyomott egy ásítást. A törióra nem éppen a kedvencei közé tartozott, de most azonban még jobban unta, mint eddig bármikor. Sajnos nem lebegett a szeme előtt a cél, hogyha túléli ezt az utolsó órát, Martin majd várja a suli előtt.

A lány anyukája állta a szavát, és kikötötte, hogy minden nap 4ig haza kell érnie, Lilivel együtt. Így semmi esélye nem maradt, hogy titokban találkozhasson a fiúval, még ha csak 5 percre is. Persze, telefonon tartották a kapcsolatot, de hát az nem volt ugyanaz. Jobb lett volna szemtől szembe látni, de hát ez Lilinek köszönhetően nem valósulhatott meg.

Csenge látványosan szenvedett nap mint nap, de ez se az anyukáját, se a húgát nem hatotta meg. Sőt, ami azt illeti, Lili még örömét is lelte az egészben. Elégedetten nézte, ahogy nővére kedvtelenül eszegeti a vacsoráját, miközben ő és az anyjuk kedélyesen elbeszélgetnek arról, hogy mi volt a suliban.

Csenge sokszor inkább a szobájában evett, mert ezt egyszerűen nem bírta elviselni. Lili kárörvendő képe, és az anyja közömbös arca minduntalan felbosszantotta, és félő volt, hogy fogja őket, és úgy megrázza mindkettőt, mint egy hógömböt. Nagyon haragudott rájuk, olyannyira, hogy nem is szólt hozzájuk, ha nem volt muszáj.

Egyes egyedül Bogi volt az, aki tartotta benne a lelket, és azzal biztatta, hogy az anyja előbb vagy utóbb, de meg fog békélni. Mondjuk, Csenge ebben eléggé kételkedett, de inkább megtartotta a véleményét magának. Nem akarta, hogy még Bogi is elpártoljon mellőle. Éppen ezért, amikor a barátnője elhívta suli után, hogy menjenek el együtt a könyvtárba, habozás nélkül igent mondott.

Máskor, ha Bogi megkérte rá, csak nagy nehezen adta be a derekát, de most örült, hogy még ezzel a kis idővel is kevesebbet lehet otthon. Csenge, miután kiértek az iskolából, nagy nehezen lerázta Lilit, mondván, hogy könyvtárba mennek. A lány ezt hallva szinte menekült az ellenkező irányba, ugyanis nővéréhez hasonlóan ő is utálta a könyveknek még a gondolatát is.

Csenge ezek után az anyjának is írt, hogy Bogival könyvtárba mennek, mire az csak annyit mondott, hogy rendben, de legkésőbb ötre legyen otthon, és hogy amint odaérnek a könyvtárba, készítsenek egy képet, hogy tényleg ott vannak, és küldje el neki.

– Na, látod, már ezt is megengedte! Figyeld meg, hogy pár nap, és újra találkozhatsz Martinnal! -mosolygott Bogi, de Csenge csak bosszúsan rázta a fejét.

Egész út alatt nem szólt egy szót sem, hagyta, hadd beszéljen a másik. Amint odaértek a könyvtárba, elkészítették a képet, majd bevették magukat a könyvespolcok sűrűjébe.

– Bogi.

– Igen? -kérdezte a lány, miközben egy tudományos könyvet vizslatott.

– Eddig is ez volt a könyvtár? Úgy emlékszem, mintha múltkor nem ide jöttünk volna. -nézett körbe Csenge.

– Nem, ez csak ideiglenesen van, amíg felújítják a megyeit. Visszaköltöznek, amint készen lesz.

– Jaa, értem. -bólintott Csenge. Kezébe vett egy, az asztalon heverő ifjúsági könyvet, de rögtön vissza is rakta. Már a címe elég volt ahhoz, hogy még jobban elrontsa a kedvét. „Remények nélkül”. Mintha csak neki készítették volna oda.

Ott hagyva a könyvet, elkezdett kóborolni a polcsorok között. Néha meg-megnézegette egy-két könyvnek a gerincét, de egyik sem nyerte el a tetszését. Bár, ami azt illeti, nem is akart kihozni semmit, mert nem szeretett olvasni. Néha megpróbálkozott vele, de eddig egy olyan művet sem talált, ami le tudta volna kötni a figyelmét.

Körútját a telefonja pittyegése szakította félbe, mire az egyik idős néni rosszallóan nézett rá.

– A francba! -suttogta a lány. El is felejtette, hogy le kellett volna halkítania a készülékét. Miután ezt megtette, megnézte, ki írt neki. Legnagyobb sajnálatára azonban csak az időzítője volt az, ami figyelmeztette, hogy már 16:40, úgyhogy ideje menni.

Már éppen szólni akart a barátnőjének, amikor az egyszer csak ott termett előtte.

– Nézd csak, mit találtam neked! -vigyorgott, kezében egy halom könyvvel, amik közül egyet Csenge felé nyújtott.

– Bogi, tudod, hogy nem szeretek olvasni. Nem kell. -sóhajtotta a lány.

– Naa, ez tetszeni fog! Ha akarod, kihozom a saját nevemre, de ezt muszáj elolvasnod!

Csenge, látva barátnője elszántságát, bólintott, mire az már szaladt is kikölcsönözni a könyveket. Miután végeztek, el is indultak haza. Mivel nem egyirányba laktak, hamar elváltak útjaik.

A lány ránézett az órára. 16:52. Még csak a nagybuszmegállónál tartott, úgyhogy nagyon kellett sietnie, ha haza akart érni 5re. Megszaporázta a lépteit, és gyorsabb tempóra váltott.

Azonban hiába. Épp, hogy elhagyta a Wignert, a telefonja csilingelni kezdett, ami azt jelentette, hogy már 5 óra. Megállt, majd ránézett a kijelzőre. Az már 17:01-et mutatott. Kétségbeesetten körülnézett, hátha jön egy busz, de egyet sem látott. Visszadugta a telefonját a zsebébe, és futásnak eredt.

Pár perccel később már a bejárati ajtót nyitotta ki, és már szállt volna be a liftbe, amikor egy felirat megállította.

„Technikai okok miatt nem üzemel.” -állt a papíron.

Csenge nem akart hinni a szemének. Pont most, amikor siet, még a lift sem működik! Ez is az ő formája.

Gyorsan, kettesével szedve a lépcsőfokokat, elindult fölfelé, de mivel a 6.-on laktak, beletelt némi időbe, mire felért. Lihegve, szúró oldallal dörömbölni kezdett, míg az ajtó ki nem nyílt. Ott rögtön szembe találta magát az anyja szigorú és könyörtelen tekintetével, ami már magában hordozta a büntetést.

Csenge leszegett fejjel, egy szó nélkül ment be. Levette a cipőjét, és már ment volna fel a szobájába, amikor az anyukája megállította.

– Hová mész? Még nem beszéltünk.

– Bocsi, de most nincs kedvem. Fáradt vagyok.

– Nem érdekel, addig nem engedlek fel, amíg meg nem magyarázod, hogy mégis miért késtél negyedórát! -fonta karba a kezét az anyja.

– Már mondtam. Könyvtárban voltam Bogival, és nem figyeltük az időt. Tényleg vele voltam, hisz képet is küldtem!

– Az engem nem érdekel! Le merném fogadni, hogy a könyvtár után azzal a fiúval találkoztál!

– Anya, hagyd már abba! Ez nem igaz! Siettem, amennyire csak tudtam, de még a lift is el volt romolva!

– Csenge, elegem van a hazugságaidból! A lift egyáltalán nem volt még elromolva, amikor Lili hazajött, és nem hiszem, hogy az alatt az 1 óra alatt bármi is történt volna!

– Hát, én nem tudom, de most ki van írva, hogy nem üzemel. -mondta a lány, majd gyorsan elslisszolt az anyja mellett.

– Nem mondtam, hogy felmehetsz! -kiáltott utána az anyukája, de Csenge úgy tett, mintha meg se hallotta volna. – Jól van, menjél csak, de jobb, ha tőlem tudod, hogy mostantól még könyvtárba sem foglak elengedni. Suli után rögtön hazajössz, Lilivel együtt!

A lány erre nem szólt semmit, csak becsapta a szobája ajtaját. Dühösen ledobta a táskáját a földre, mire kiesett belőle a könyv, amit Bogi kikölcsönzött neki. Felvette a földről, majd ránézett a borítójára.

Egy szőke hajú lány volt rajta, amint lefelé néz, fölötte pedig a cím.

„Iránytű önmagamhoz”.

Csenge érdeklődve elolvasta a tartalmát, majd lehuppant az ágyra. Kezébe vette a könyvet, és olvasni kezdett. Remélte, hogy legalább egy kis időre el tudja terelni a figyelmét az anyjáról, Liliről és úgy általában mindenről.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.