Egri Élet

… mert ilyen az Egri Élet

ROMÁNC A CSILLAGOK ALATT 12. RÉSZ – ÖNTUDATLANUL

12. Öntudatlanul

– Azta, rohadt jól nézel ki! -vigyorgott Csenge.

– Biztos? -kérdezte Bogi piros arccal, a füle mögé tűrve egy hajtincset.

– Biztos! Nagyon csinos vagy! -nevetett Csenge.

És nem hazudott. Bogi a hétköznapokban alapvetően egyszerűen öltözködött, de most szinte sugárzott. Egy, a barna hajához remekül illő bordó, térd fölé érő muszlinfodros ruha volt rajta, ami szabadon hagyta a karját és a vállának egy részét is. Emellé egy törpesarkú fekete cipőt vett fel, derékig érő haját pedig kiengedte, így az szabadon keretezte szögletes arcát.

Azonban Csenge sem nézett ki rosszul, sőt lehet, ő még szebb volt, mint a barátnője. Rajta egy lila-fekete, testhezálló, hosszú ujjú ruha volt, kicsit magasabb sarkú cipővel, mint a Bogié. A haját ő is leengedte, de neki szép, hosszú loknikban omlott a vállára.

Miután mindketten ellenőrizték még egyszer a szettjüket a tükörben, el is indultak a díszterembe. Az este sajnos hamar elrepült, alig eszméltek fel, és már 8 óra volt, tehát ideje volt menniük. Mindketten vidáman búcsúztak el a többi embertől, akik nem győztek újra és újra gratulálni Boginak, aki végül tényleg nyert egy díjat a műveiért.

A kolihoz vezető úton egész végig beszélgettek, azonban nemsokára félbeszakította őket Csenge telefonja.

– Halló, szia!

– Szia! -szólt bele Martin. -Hol tartasz?

– Még csak most kísérem vissza Bogit a kollégiumba. De már mindjárt ott vagyunk. Kb. 2 perc.

– Találkozzunk a színháznál lévő buszmegben 10 perc múlva.

– Oksa, sietek. Szia!

– Szia! -tette le a fiú. Eközben a két lány megérkezett a kolihoz, ahol ideje volt elbúcsúzniuk egymástól.

– Hát akkor, érezd jól magad! -ölelte meg Bogi Csengét.

– Rendben, te meg pihenj! Nemsokára én is jövök!

– Oké. Vigyázzatok magatokra!

– Köszi. Szia! -köszönt el Csenge.

– Szia! -intett Bogi, majd bement az ajtón.

Csenge, amint a barátnője eltűnt az ajtó mögött, elindult a színházhoz, sietősre véve a tempót. Nem akart elkésni, bár inkább a sötéttől való félelem volt az, ami hajtotta.

Viszont nem kellett sokáig félnie, mert pár perccel később már fel is tűnt előtte Martin magas, szikár alakja, ami furcsamód biztonságérzettel töltötte el.

– Szia! -ölelte meg Martin Csengét, majd végignézett rajta. -Azta! Nagyon csinos vagy!

– Köszi. -pirult el Csenge. -A…Akkor mehetünk?

– Naná! -vigyorgott a fiú.

Martin és Csenge odafele a Brdwy-hoz végig beszélgettek és nevettek, és már alig várták az estét. Még sosem buliztak együtt, tehát mindketten nagyon izgatottak voltak.

Amint odaértek a szórakozóhelyhez, két igen bizalomgerjesztő kidobóember fogadta őket, és miután ellenőrizték, hogy nincsen náluk alkohol, be is mehettek. Ezután feltették a maszkjaikat, hogy csak féláron kelljen fizetni a jegyet, és amint megkapták a karszalagjaikat, már bele is vetették magukat a buliba.

Egy óra múlva még mindig önfeledten táncoltak, noha nem fogyasztottak semmilyen piát, és nem is akartak a későbbiekben sem. Azonban úgy tűnt, ezzel egyedül vannak, ugyanis körülöttük mindenkinél volt valami szeszes ital, és láthatóan ennek köszönhetően tudták csak jól érezni magukat.

Martin és Csenge szerencsére változatlanul ropták, minden fáradtság nélkül. Nem tűnt fel nekik az idő múlása, csak akkor, amikor egy szám végeztével Csenge rápillantott a telefonjára.

– Azta! Már fél tíz van! -konstatálta döbbenten a lány.

– Ez komoly? Akkor már mennünk kell? -kérdezte csalódottan Martin.

– Háát… Sajna igen. -húzta el a száját Csenge.

– Jó, oké, menjünk. -bólintott beleegyezőleg Martin, azonban felcsendült a következő dal, mire megfogta Csenge karját. -Várj, ez az első lassú szám! Ezt még táncoljuk végig! -kérte.

– Oké. -mosolyodott el a lány, majd átkarolta Martin nyakát, és a vállára hajtotta a fejét.

Lassan keringtek a zene ritmusára, elfeledkezve a körülöttük lévő emberekről. Csenge lehunyta a szemét, és élvezte a pillanatot. Azonban ezt a meghitt és tökéletes burkot tönkre vágta egy dülöngélő pár, akik majdnem feldöntötték őket.

Martin gyorsan arrébb húzta a lányt, és folytatták a táncot. Csenge már éppen újra le akarta hunyni a szemét, amikor egy ismerős alakot vett észre a tömegben, tőlük nem messze. Hunyorogni kezdett, hátha úgy jobban lát, de nem járt sok sikerrel, mivel az illetőn álarc volt.

Már fel akarta adni, hogy biztos csak tévedett, amikor a lány lehúzta az arcáról a maszkot, és megcsókolta a vele táncoló férfit. Csenge elhúzódott Martintól és kis híján eltátotta a száját. A lány nem más volt, mint Lili.

– Mi az? Mi a baj? -kérdezte Martin értetlenül Csengétől. Csenge nem szólt semmit, ezért a fiú követte a lány pillantását a tömegben, míg végül rá nem akadt ő is Lilire és a titokzatos párjára.

– Azt a k***! Az meg ki? – döbbent le Martin is.

– Nem tudom. De nekem idősebbnek néz ki, mint Lili.

– Az biztos! Odamenjünk hozzájuk? -kérdezte a fiú.

– Most rögtön! -mondta Csenge, és már el is indult feléjük, amikor Martin megállította.

– Várj!

– Mi van? Mi az? -állt meg Csenge mérgesen.

– Nézd!

– Kit? A palit? Én nem ismerem, de ő viszont mindjárt megismer engem!

– Nem! Lilit! -mutatott rá Martin a lányra. -Neked nem tűnik furcsának? Nézd a szemeit!

Csenge úgy tett, ahogy Martin mondta. Figyelmesen elkezdte fürkészni a húga arcát, amikor neki is feltűnt, hogy valami nem stimmel vele. A szeme a semmibe meredt, szinte üveges volt, mint egy babának, és most, hogy jobban szemügyre vette, a karja is ernyedten lógott az ismeretlen nyakában, a lábait pedig lassan, és nehézkesen emelte, mintha legalábbis ólomsúlyú lenne.

– E…E…Ez meg mi? -dadogta Csenge.

– Be van drogozva.

– Az nem lehet! Ő sosem… -rázta a fejét a lány, de Martin félbeszakította.

– Csenge, én ismerem a jeleket! Nem látod, milyen kába?! -mutatott a fiú Lilire. -Figyelj, most rögtön oda kell mennünk, és elhoznunk, mielőtt valami baj történne!

– Rendben, menjünk! -bólintott Csenge is, majd elindultak feléjük.

 

Szerző: Kosztadinovszki Pamela Letícia

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.