Egri Élet

… mert ilyen az Egri Élet

ROMÁNC A CSILLAGOK ALATT 13. RÉSZ – AZ ÁLARC MÖGÖTT

13. Az álarc mögött

– Rendben, menjünk! -bólintott Csenge is, majd elindultak feléjük.

Azonban elkéstek. Lili és titokzatos párja elindultak előre, ők viszont nem tudták követni őket. A nagy tömeg miatt lemaradtak, és Csenge már azt sem látta, hogy hol vannak.

– Nem látom őket! Basszus, ezt nem hiszem el!

– Várj csak! -mondta Martin, majd lábujjhegyre állva körbe kémlelt az emberek feje fölött. – Megvannak! Gyere! -kiáltotta, bár a nagy hangzavarban még maga Csenge sem hallotta. Martin megfogta a lány kezét, és el kezdett törtetni előre.

Nem könnyen, de kikerültek a tömegből, és szinte rögtön meg is pillantották Liliéket.

– Ott vannak! Menjünk! -mondta Csenge, és még mindig a fiú kezét fogva elindultak.

Már csak pár méter választotta el őket, amikor az ismeretlen férfi beleakasztotta Lili karját a sajátjába, és futólépésben a WC-k felé vette az irányt.

– Most meg mi a tökömet csinál?! -értetlenkedett Martin idegesen.

– Nem tudom, de kövessük! -ragadta meg Csenge a fiú karját.

Ismét neki eredtek, bár nehezen haladtak előre, mert az emberek útjukat állták. Csenge azonban egy idő után már nem foglalkozott velük, tolakodott, lökdösődött, nem érdekelte, ki mit gondol.

Amint elértek a mosdókhoz, berontottak, akár két felbőszült vadállat. Az előtérben nem láttak senkit, viszont pár pillanattal később fojtott mormogást lehetett hallani. A hang összetéveszthetetlenül egy férfié volt, és a női mosdók felől jött. Elindultak az irányába, és meg is találták, amit kerestek.

Az egyik WC-előtt a táncparkettről látott férfi térdelt, arcán még mindig a maszkkal, és elfojtott hangon káromkodott. Csenge azt kívánta, bárcsak egy másik lány lenne ott, és nem Lili. Hogy csak összetévesztették vele.

De ahogy közelebb értek, Csenge látta, hogy a húga nagyon is ott van, és az ismeretlen férfi éppen a felsőjét próbálja levenni róla, azonban a lány majdhogynem ájult volt, tehát ez nem volt könnyű feladat.

Csenge ezt látva felsikoltott, mire a férfi ijedten rezzent össze. Az álarcából kikandikáló szemei döbbenetet és bosszúságot tükröztek.

– Mit akartok, kölykök? -kérdezte felegyenesedve. – Itt nincs semmi látnivaló. A buli kint van. Menjetek a dolgotokra. -mondta, majd ismét letérdelt.

Martin és Csenge egy tapodtat sem mozdult, mire az idegen ismét felállt, ezúttal már mérgesebben.

– Nem hallottátok, hogy mit mondtam?! Menjetek a p***ba, semmi keresnivalótok nincs itt! -üvöltötte.

– Dehogy nincs! Mégpedig a húgom! -mondta Csenge, majd hirtelen, egy macska ügyességével előrevetődött, és egy jól irányzott rúgással sikerült eltalálni a férfi ágyékát.

– Te ri***c! -hördült fel, majd alsó tájékát markolászva hátraesett, szabad utat biztosítva Lilihez.

– Martin, figyelj rá! -kiáltotta Csenge, majd a lehető leggyorsabban megpróbálta felnyalábolni Lilit, sajnos nem sok sikerrel. Így, ernyedt állapotában kétszer olyan nehéz volt. -Martin, segíts! -lihegte, nagy nehezen kihúzva a húgát az előtérbe.

– Várj! Nézzük meg, ki ez a szemét! -mondta, majd egy mozdulattal lerántotta a földön fekvő férfiról a maszkját, feltárva így az arcát.

Nem tudták, hogy mire kéne számítaniuk, de a látvány, ami fogadta őket, egy kicsit sokkoló volt. Egy nagyon jóképű, kék szemű, mézszőke hajú férfi nézett velük farkasszemet, és bár a korát nem nagyon tudták megállapítani, Csenge harminc valamennyinek saccolta.

– Gyere, menjünk innen! -mondta Csenge, majd Martinnal együttes erővel kicipelték a félájult Lilit a szórakozóhelyről, mit sem törődve azzal a perverz állattal.

Szerencsére eszébe sem jutott utánuk menni, úgyhogy nyugodtan megállhattak a Brdwy-től nem messze lévő lépcsőknél. Csenge gyorsan ráadta a kabátját Lilire, ugyanis rajta csak egy vékony, mélyen kivágott felső volt. A fiú természetesen átnyújtotta Csengének a dzsekijét, amit nagy nehezen, de elfogadott.

– Hát, ez nem volt semmi. -fújta ki magát Martin.

– Ja. -válaszolta Csenge szűkszavúan. Nem volt kedve beszélgetni, bár, nem is tudott volna. Ahányszor eszébe jutott az a mosdós jelenet, rájött a hányinger, úgyhogy inkább erősen össze szorította a száját. Lenyelte a felgyülemlett keserű epét, és újból belekarolt a húgába. -Gyere, menjünk! Jobb lesz, ha minél előbb otthon leszünk!

– De szép lassan haladjunk, hogy be ne hány… -kezdte Martin, azonban még a mondatot sem tudta befejezni, Lili már adta is ki magából a reggelit, az ebédet, a vacsorát, sőt lehet, hogy még az uzsonnát is. -Hát, most már mindegy. -vont vállat a fiú.

Amint a lány abbahagyta a gyomra tartalmának a kiürítését, mentek is tovább. Azonban pár perccel később újra meg kellett állniuk, az előbb említettek miatt.

Martin nyugodtnak látszott, türelmesen várt Lilire, amíg végez, Csenge azonban olyan bosszús volt, mint eddig soha.

Természetesen nem a húgára volt mérges, hanem sokkal inkább az anyjára. Hisz az nagyon is jól tudta, hogy Lili milyen, mégis elengedte mindenhova. Tessék, ez lett a vége! És még örülhetnek, hogy csak ennyi történt, mert sokkal rosszabb vége is lehetett volna ennek az egésznek.

Eme dühös gondolatait a telefonja csörgése szakította félbe.

– Várj, álljunk meg! -kérte, és nem kellett kétszer mondania, ugyanis Lilire megint rájött a hányás.

Csenge kicsit távolabb ment, majd ránézett a telefonja kijelzőjére, azonban attól, amit látott, meghűlt a vér az ereiben. Az anyja hívta.

 

Szerző: Kosztadinovszki Pamela Letícia

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.