Egri Élet

… mert ilyen az Egri Élet

ROMÁNC A CSILLAGOK ALATT 16. RÉSZ – EGY APRÓCSKA HAZUGSÁG

 

16. Egy aprócska hazugság

– Akkor halljuk! Mi is történt tegnap este? -kérdezte az anyjuk karba tett kézzel.

Csenge és Lili összenézett. Egyikük sem tudta, mit kellene mondaniuk.

– Nos? Én hallgatom.

– Anya, figyelj…

– Igen? -szakította félbe Csengét az anyja.

– Hát, izé… Ami azt illeti, tegnap este volt egy kis gond. -szegte le a fejét a lány.

– És mégis mi volt az?

– Hát… -makogott Csenge, próbálva valami értelmes hazugsággal előállni.

– Igen? -vonta fel a szemöldökét idegességében a nő.

– Hát, ugye tudod, hogy úgy volt, hogy Lili az egyik barátnőjénél alszik. Nos, ez így is volt, csak éppen olyan este 8-9 óra tájban hívtak a barátai, hogy Lili rosszul lett és elájult. -ennél a mondatnál tekintete találkozott a húgáéval, és megpróbált neki üzenni valamilyen nem létező, telepátiás úton, hogy meg ne merjen szólalni. Szerencsére Lili vette az adást, mert meg sem mukkant. – Na igen, én erre taxival odamentem, és próbáltuk felkelteni Lilit, de nem ment. A barátnőinek a szülei nem voltak otthon, szóval még ők sem tudtak segíteni. Én hívni akartam a mentőket, de ők meg azt mondták, hogy inkább csak vigyem haza. Elég gáz volt, mármint, hogy a saját barátai így cserben hagyták, de gondoltam, ez van, akkor hazaviszem, rajtam ne múljék. Haza is hoztam, aztán mikor magához tért, rengeteg vizet itattam vele, és mikor jobban lett, ágyba raktam. És most pedig, ha jól látom, szinte semmire nem emlékszik a tegnap estéről. -hadarta egy szuszra Csenge.

Az anyja nem szólt semmit, csak merőn nézett rá, azonban ő állta a tekintetét. Tudta, hogy muszáj beetetni ezzel az anyját, különben örökre eltiltja őket mindentől.

Egy órának tűnő idő múlva az anyja elfordította a fejét, majd Lilire nézett.

– Lili, igaz ez? Tényleg így volt, ahogy elmondta? -kérdezte.

– Igen, anya. Már amennyire emlékszem. -nevetett fel remegő hangon a lány.

– De vajon mitől lettél rosszul? -töprengett az anyjuk még mindig gyanakodva nézve rájuk, de látszott, hogy már kezd megtörni a jég.

– Nem tudom. Lehet, hogy kijött a mogyoró allergiám, mert kb. két zacskó sós mogyorót bevágtam.

– Na, ez előfordulhatott. Emlékszel, mikor tavaly is nem bírtál ellenállni a mogyorótöltelékes kiflinek, és rosszul lettél? Még hánytál is! -emlékezett vissza az anyjuk.

– Igen, tudom. Szörnyű volt! De, legalább a péksüti finom volt! -nevetett fel Lili, és az anyukájuk is csatlakozott.

– Viszont Csenge. Nagyon büszke vagyok rád, nagyon ügyesen helyt álltál tegnap. Ne haragudj, hogy eltiltottalak mindentől. Most viszont ezzel kiváltottad magad.

– Jajj, anya, semmiség volt. Tényleg. – Csenge elnyomott egy megkönnyebbült sóhajt. Nem ment könnyen a dolog, de szerencsére bevette ezt az „aprócska hazugságot”, és még jól is jött ki belőle. – Egyébként milyen volt a kórházban? -kérdezte Csenge, próbálva elterelni a beszélgetést más vizekre.

– Jajj, ne is kérdezd! Borzalmas volt! Utálok kórházakba járni! -rázta a fejét a nő.

– Akkor rossz volt?

– Az enyhe kifejezés! Na de, mit kértek ebédre?

– Rántott húst, rántott húst! -ugrándozott Lili.

– Nem Lili, ma már nem ehetsz mást csak salátát, meg maximum szendvicset.

– De anya!

– Semmi de! Tombold ki magad, amíg elmegyek mosogatni, de aztán gyertek, mert jó lenne, ha segítenétek. -mondta, majd el is indult a konyhába. Amint hallótávolságon kívülre ért, Lili megszólalt.

– Ez nem ér! Nem igaz, hogy nem ehetek rántott húst!

– Lili, ha azt nézzük megéri. Ez az ára annak, hogy eltusoltunk egy nagyon durva esetét, amit, ha anya megtudott volna, hidd el, egy szál hajunk nem maradt volna.

– Igaz. -vigyorodott el Lili.

– Hát akkor? -kérdezte Csenge, majd elindult a konyha felé.

– Várj! -fogta meg a húga a karját.

– Igen?

– Azért nekem majd elmondod, hogy mi történt igazából tegnap este?

– Igen. -húzta el a száját Csenge. – De most menjünk mosogatni.

 

Szerző: Kosztadinovszki Pamela Letícia

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.