Egri Élet

… mert ilyen az Egri Élet

ROMÁNC A CSILLAGOK ALATT 17. RÉSZ – MÚLT KARÁCSONYKOR

17. Múlt Karácsonykor

 

– Lányok, nem baj, ha rátok bízom a mosogatást?

– Nem, dehogy! Menj csak, pihenj le. – mondta Csenge gyorsan, és már kezébe is vette a szivacsot. El is kezdte az edények tisztogatását, azonban amint az anyjuk hallótávolságon kívülre ért, Lili egyből letámadta.

– Na? Mi volt tegnap este?

– Csss! Halkabban! Még meghallja! -csitította a húgát Csenge. -Elmondom, amint ezekkel végeztem!

– Oksa! A szobámban leszek! -suttogta immár Lili.

Csenge, ígéretét betartva egy fél óra mosogatás után ment is húga szobájába, amit egyenesen kitüntetésként élt meg, hisz Lilihez nem tehette be akárki a lábát.

Kettő kopogás után be is ment, majd gondosan becsukta az ajtót, nehogy véletlenül kiszűrődjön valami.

Csenge nem teketóriázott, egyből belevágott a múlt esti események elmesélésébe. Lili eközben nem szólt egy szót sem, csak előre-hátra ringatózott, miközben egy cuki plüssmackót ölelgetett. Csengének furcsán ismerős volt valahonnan az a maci, de inkább nem szólt semmit, mert nem akarta elveszteni a fonalat.

Miután a lány végzett, feszülten figyelte Lilit. Ő viszont nem szólt semmit, csak meredten bámult maga elé.

– Lili? -kérdezte Csenge, megtörve a csendet. -Lili? -ismételte meg újra egy kis idő elteltével.

– Nem tudom, mi van velem. Nem is emlékszem arra a fazonra. Pedig nem hiszem, hogy olyan erős lett volna az a cucc. -meredt maga elé a lány.

– Milyen cucc?

– Csak néha szoktunk egy kicsit füvezni a csajokkal, de az nem vészes. Eddig mindig tudtam, hogy mit csinálok.

– Hát, tegnap este nem tudtad. És ennek nagyon rossz következményei lehettek volna, ha Martin és én akkor nem vagyunk ott.

– Ne haragudj! Többet nem csinálok ilyet! Hidd el, ez elég tanulság volt asszem.

– Remélem is! -bólintott Csenge.

Lili is bólintott, majd még szorosabban kezdte szorongatni az előbbi macit. Nagyon aranyos kis mackó volt, világosbarna bundával, a nyakában pedig egy bordó-krémszínű masni volt.

– Lili.

– Hm? -ocsúdott fel Lili.

– Honnan van az a mackó? Olyan ismerős nekem. De nem tudom, hogy honnan!

– Ja, ez? -nézett Lili a karjaiban lévő plüssre. -Nem emlékszel? Te adtad nekem!

– Mikor?

– Még tavaly. Tudod, voltál azon az izén!

– He? -nézett Csenge értetlenül a húgára.

– Azon a cuccon, azon a maci akción, ahol önkéntes voltál asszem. Valami asztal szervezte!

– Be***rok, tényleg! Már emlékszem! A Round Table volt az! Igen, most már minden világos. Most idén is tervezek majd menni. Hogy lehettem ilyen hülye?!

– Nem tudom. -nevetett Lili. -Még kép is volt fenn rólatok a Facebook-on! Várj, mindjárt visszakeresem. -mondta a lány, majd elkezdte nyomkodni a telefonját. Pár másodperc múlva diadalittas vigyorral mutatta meg nővérének a telefont.

– És tényleg! Hogy felejthettem el! Hát, Lili én vagyok az élő példa arra, hogy minél jobban öregszik az ember, annál hülyébb lesz. -rázta nevetve a fejét Csenge, majd az ajtó felé vette az irányt.

Hiába volt még csak délután 2 óra, ő már olyan fáradt volt, mintha nem aludt volna vagy egy hete. Elhatározta, hogy most aztán kialussza magát, vagyis fel sem kel holnap reggel kilencig. Azonban Lili meghiúsította eme nagyszerű tervét.

– Várj csak! -állította meg. Csenge felsóhajtott.

– Igen? -kérdezte lemondóan.

– Gyere vissza! -mondta, majd megvárta, míg nővére újra leült elé, majd felé nyújtotta a telefonját.

– Ez itt… Ez itt nem Martin? -kérdezte Lili, odaadva neki a készüléket.

Csenge tüzetesebben megnézte a képet. Ott volt ő, néhány ember, akiket látásból ismert, és a kép legszélén, enyhe takarásban ott volt Martin.

Kétség nem fért hozzá, hogy az ő volt. Egy kicsit talán alacsonyabb volt, mint most, de az kétségkívül ő volt.

Csengének elkerekedett a szeme. Ezek szerint már múlt évben is találkoztak. Múlt Karácsonykor.

 

Szerző: Kosztadinovszki Pamela Letícia

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.