Egri Élet

… mert ilyen az Egri Élet

KOSZTADINOVSZKI PAMELA LETÍCIA – HIRDETVE AZ ÜNNEPEKET

HIRDETVE AZ ÜNNEPEKET

 

A fények már kihaltak az utcán,

Csak a cipőm kopogása hallatszik a járdán.

Néha fel-felremeg mellettem az utcai lámpa,

De mindegy, már a végét járja.

 

Elfordítom a tekintetem,

És helyette a házakra fordítom a figyelmem.

Minden ablakban karácsonyi fények égnek,

Ezzel hirdetve az ünnepeket.

 

Az utcán már teljesen sötét van,

De én csak megyek szakadatlan.

Egyetlen fényforrásaim a csillagok,

S míg azok vannak, nyugodt vagyok.

 

Nézem őket a szememmel,

De azok nem mennek el.

Megint egy házhoz érek,

Megint csak díszek.

 

Megállok az ablaknál, és belesek,

A kandallóban lobogó tűz, és hatalmas karácsonyfa igézi meg a tekintetemet.

Sehol senki,

Biztos alszik már mindenki.

 

Az ablakban itt is fények égnek,

Ezzel hirdetve az ünnepeket.

Hirtelen egy árnyék tűnik fel az ablak előtt,

Ezért hát gyorsan lebukok, és eltűnök.

 

Folytatom tovább az utam,

Csak a cipőm kopogása visszhangzik untalan.

Leheletem meglátszik a hidegben,

Már senki nincs kint ebben az időben.

 

Az utca végéhez érek,

Azonban nem figyelek, és elesek.

Nagy nehezen feltápászkodom,

Sajgó végtagjaim fájlalom.

 

Bosszankodom is egy kicsit,

De az orrom előtt lévő látvány elnémít.

A ház ablakán át egy apró, szegényes fenyőfa látszik,

Nincsenek égők, nincsenek díszek, csupán két kisgyerek, ki önfeledten játszik.

 

Szüleik óvó tekintettel figyelik őket,

Vigyázzák minden lépésüket.

Bent nem ég a villany, csak néhány gyertya,

Semmi nincsen, semmi pompa.

 

Mégis boldogok, és szeretik egymást,

Nem számít, mégis milyen a ház.

Megölelik, megcsókolják egymást, nem adnak mást, csak színtiszta szeretetet,

Így hirdetve az ünnepeket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.