Egri Élet

… mert ilyen az Egri Élet

KÜLÖNKIADÁS 2: KARÁCSONYI MÉSZÁRLÁS

A karácsony véget ért, a fenyőfák kora leáldozott. Mindannyian szembesülhetünk ezzel a tagadhatatlan ténnyel, miközben az utcákon sétálunk, és megpillantjuk a járda szélén heverő kidobott fenyőfákat. Vajon mivel érdemelték ki ezt a bánásmódot ezek a szerencsétlen fák? Ők csak állnak a földben, növekednek, váltják a leveleiket, és reménykednek abban, hogy egy télen nem fogja őket is kivágni valami elvetemült ember. Mert mi végre is történik ez? Miért vágjuk ki őket? Hogy karácsonyra nagy szitkozódások közepette talpba faragjuk, beállítsuk a házba, felaggassuk csiricsáré díszekkel, ajándékokat pakoljunk alá, majd, miután szenteste felbontjuk őket, még pár napig, max egy-két hétig még ott díszelegjen a nappalinkban, végül januárban leszedjük a díszeit, és eldobjuk. Az ágai még tele vannak tűlevelekkel, a fa majdnem olyan szép, mint amikor megvettük és hazavittük. Akkor miért? Pár napig bosszúságot, majd örömöt okozott nekünk, és ezzel elvégezte a dolgát? Kihajítjuk, mint egy elhasználódott vagy megunt játékot? Úgy tűnik, igen. A különbség csak az, hogy míg a formázott műanyag nem érez semmit, addig a növény igen. Lehet, hogy nem tud gondolkodni és beszélni, mint mi, de ettől még nem válik haszontalan lénnyé. Minden kicsit is érző ember belátja, hogy nem lehet így bánni senkivel, még egy fával sem. Ha egy virágot nem öntözünk, elpusztul. Ha egy fát kivágunk, szintén. Tehát, mindent összevetve: a fenyőfa egyetlen értelme, hogy mire szépen megnő, levágjuk, karácsonykor értünk tündököljön pár napig, majd az ünnep elteltével kihajítjuk az útszélre vagy eltüzeljük. Igazságos ez? Véleményem szerint nem. És ne jöjjön nekem senki sem azzal, hogy ugyan már, ezeket a fákat már nem az erdőkből hozzák, hanem direkt azért ültetik, hogy karácsonyfák legyenek belőlük. Ez úgy, ahogy van, hülyeség. A növény nem tudja, hogy az ő létének az az egyetlen oka, értelme, hogy pár nap erejéig ékesítse a házunkat. Viszont érzi, amikor kivágják, azt is, amikor elégetik. Minden egyes fejszecsapásnál felsikolt a törzse, ágainak pattogása a tűzben jajkiáltás, amely újra is újra azt kérdi: Miért teszitek ezt velem?

Szerző: Kosztadinovszki Szoraja Dalma

Kép forrása: Puffancs/indafotó.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.