Egri Élet

… mert ilyen az Egri Élet

ROMÁNC A CSILLAGOK ALATT 23. RÉSZ – BEVÁSÁRLÁS

23. Bevásárlás

– Most már igazán elmondhatnád, hogy mit tervezel! Minek megyünk a plázába? -kérdezte Csenge lihegve, ugyanis Bogi meglehetősen gyors tempót diktált.
– Új ruhákat venni neked.v -mondta Bogi tömören.
– De hát van elég! Meg amúgyis… Ilyenekre nekem nincs pénzem! -ellenkezett Csenge.
– Nekem viszont van! Na jó, az apámnak, de na… Az mindegy. -vigyorgott Bogi.
– Most ez komoly? És miért akarod a pénzedet, agy apád pénzét rám költeni? Ennek semmi értelme! -rázta a fejét Csenge.
– Dehogynem van! Te vagy a legjobb barátnőm! Még jó, hogy segítek neked, hogy megtarthasd a pasidat!
– Oké, nem vitatkozom veled! De egész pontosan hová megyünk?
– Hát, igazából bemegyünk minden ruhaboltba, és ami megtetszik neked, és jól áll, azt megvesszük.
– Rendben, te tudod. De az sokba fog kerülni!
– Bánja a fene! -vonta meg a vállát Bogi nevetve.
– Te nem vagy százas! -rázta meg a fejét nevetve Csenge, majd hagyta, hogy Bogi belékaroljon, és megkezdjék bevásárló körútjukat a plázában.
Pontosan 1 órával és 30 perccel később már mind a kettőjük karja tele volt pakolva szatyrokkal, és már azt sem tudták, hol áll a fejük.
– Asszem, én most fáradtam el véglegesen. -rogyott le egy padra Csenge.
– Én is. Nem akarnál beülni még egy kávéra? Lezárásképpen?
– De.
– Oké. mondta Bogi.
Ahogy elindultak a Frei kávézó felé, Csenge igyekezett leküzdeni a rossz emlékeket, és nem arra koncentrálni, hogy múltkor itt hagyta Martin faképnél.
Bogival leültek egy hátsó asztalhoz, és mindketten kértek egy Fülöp szigeteki kókuszos forró csokit. Amint megkapták az italjaikat, mindketten élvezettel kortyoltak bele.
Miután végeztek, Csenge elkísérte Bogit a nagybuszmegállóba, még egyszer megköszönt neki mindent, majd ő felszállt a hazafelé tartó buszára.
Berakta a fülesét a fülébe, azonban egyáltalán nem tudott odafigyelni a zenére. Csak arra tudott gondolni, hogy vajon tényleg be fog-e válni Martinnál az, hogy új stílusú ruhákat vesz fel, kisminkeli magát, stb. Mindenesetre nagyon remélte, hogy igen.

Szerző: Kosztadinovszki Pamela Letícia

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.