LAÁR ANDRÁS: MINDANNYIAN EGYEK VAGYUNK
Nemrégiben egy Heves megyei KFT-koncert keretében volt alkalmunk beszélgetni Laár Andrással. Egyebek között Egerről, a borainkról, s filozófiai kérdésekről faggattuk a zenészt, humoristát – ha így jobban tetszik, Besenyő Pista bácsit…
– Sokszor jártál már Egerben a KFT-vel, ha jól sejtem. Mi a benyomásod a városunkról?
– Igen, ez így igaz. Koncerteztünk már itt néhányszor, sőt, néha magam is meglátogatom a várost, az a benyomásom, hogy sok jó impulzus éri itt az embert. Többször magánemberként is megfordulok itt.
– És mi a véleményed az egri borokról?
– Nagyon finomak, külön kiemelném a Thummerer- és a St. Andrea-pincészeteket.
– Köztudott rólad, hogy buddhista vagy. Akad olyan barátom, aki szintén foglalkozik ezzel a filozófiával, de az -izmus ragot nem szereti…
– Én viszont valóban buddhistának vallom magam.
– A borokra visszatérve, úgy tudom, hogy a buddhisták nem ihatnak alkoholt.
– Ihatnak, de csak mértékkel. A buddhizmusnak számtalan ága létezik, akad, amelyik megengedi, e nedű fogyasztását, sőt, akár a bizonyos meditációban is segíthet.
– Magam Isten-hívő vagyok, ám úgy gondolom, a buddhisták igazán tiszteletreméltóak, s sok mindent átvehetünk tőlük… Önmagukat fejlesztik, önmagukon dolgoznak.
– Így igaz. Én magam is hiszek Istenben, a kettő filozófia nem zárja ki egymást.
– Szóval jól értem, hogy nem csak mantrázol, hanem imádkozol is?
– Igen, abszolút. Az Om Mani Padme Hum például az egyik legfontosabb mantra, amely igen sokat segít. De Istenhez is imádkozom, például a Miatyánkat is gyakran elmondom.
– A fentebb említett jó barátom Vipasjana meditációt gyakorol.
– Nagyon jól teszi.
– Ennek mi a lényege?
– A Vipasjana meditáció lényege az éber figyelem. Figyelmünket általában ezer külső dolog köti le. A Vipasjaná gyakorlásakor kívülről befelé irányítjuk figyelmünket, például és alapvető módon a légzésünkre. Bár a bennünk zajló gondolatmenetek, problémák, valamint a külső kizökkentő effektusok megnehezítik ezt, de mi újra és újra visszatereljük figyelmünket a légzésünkre. Csak tisztán figyeljük, nem fűzünk hozzá semmit. Ennek hatására a tudat lassan elnyugszik, megritkulnak, majd elenyésznek a gondolatok….marad az éber, pártatlan laza figyelem
– Te is gyakorlod ezt a meditációt?
– Előfordul, igen. De számos meditáció létezik, és a buddhizmus sokkal összetettebb annál, mint azt sokan gondolnák.
– Mit tanácsolnál azoknak, akik mentális problémákkal küzdenek?
– Annak idején bipoláris személyiségzavart “diagnosztizáltam” magamnál…
– Ezt orvosok is alátámasztották?
– Nem, de én tudtam, hogy ez a baj…
– És mi történt? Szakemberhez fordultál?
– Nem, teljesen elmúlt. Egy speciális légzéstechnikát gyakoroltam ugyanis, és ez a problémám teljesen elmúlt. Amit pedig tanácsolnék, az ugyanaz, amit én tettem. Tanácsos megtanulni ezt a bizonyos módszert. Ám olyan súlyosabb betegségek is léteznek, amelyeknél valóban pszichiáterre és gyógyszerekre van szükség.
– Azt hiszem, kiveséztük a filozófiai témákat, legalábbis érintőlegesen. Te a humorban és a zenében is jeleskedsz, sőt, elég komolyan veszed mindkettőt. Ezek nem zárják ki egymást?
– Dehogyis. Úgy vélem, mindkettő megfér egymás mellett, sőt!
– Ha választanod kéne, ha mindenképpen arra kényszerítenének, ez esetben melyiket választanád: a zenét vagy a humort?
– Hát, ha fegyvert szorítanának a fejemhez, akkor természetesen a zenét.
– A KFT, az alakulása óta, vagyis 1981 óta töretlenül sikeres, a koncerteken telt házakat vonz a banda. Magam is ezen a zenén nőttem fel, mégis mit gondolsz: miért ilyen nagy az érdeklődés a zenétek iránt ennyi év távlatában is?
– Azt hiszem, számos “slágert” írtunk meg, amelyeket nagyon szeretnek az emberek. Ezeket szinte mindenki ismeri, de akadnak olyan dalaink is, amelyek kevésbé ismertek, mégis számos vájtfülű felfigyel ezekre, kortól függetlenül.
-Igen, valóban erről lehet szó, amit említettél, s főleg arról, hogy a KFT egyedi zenekar, amely stílusa semelyik más zenekaréhoz nem hasonlítható.
– Ezzel abszolúte egyetértek.
– De mégis milyen zenei hatások értek téged?
– Bírtam annak idején például a Led Zeppelint, a Deep Purple-t és egyéb más ’60-70-es évekbeli bandákat.
– Meditálsz. Szoktál meditációs zenéket írni?
– Igen, szoktam.
– Ezeket ki is adnád?
– Igen, tervezem idővel.
– Nemrégiben megvádoltak azzal – és egy Facebook-poszton válaszoltál is erre -, hogy zsidó vagy…
– Igen, egy oldalon szerepeltem egy listán, és az általad említett bejegyzésben kifejtettem: mégis ezt honnan veszik? Az őseim magyarok, egyébként meg tök’ mindegy, milyen származásúak vagyunk: feketék, fehérek, zsidók, keresztények, sorolhatnám: mindannyian ugyanolyanok vagyunk, ugyanolyan hibákkal vagy értékekkel nincs különbség. Úgy is fogalmazhatnék: egyek vagyunk.
– Köszönöm az interjút.
– Köszönöm én is.
– Namaste…
– Namaste…