THE WALLKIDS – AUGUSZTUS 1-JÉN KLIPPREMIER AZ EGRIÉLETEN!
Most azonban ejtsünk néhány szót a lemezről. A korongot meghallgattam – kétszer is -, az a véleményem, hogy sokkal érettebb zenéről van szó, mint amilyen a Mom’s Favorite-é és a Forcasé volt. Ezeknek – mint tudjátok – szintén Gibbon volt a frontembere, énekese és az egyik gitárosa is.
Megmondom őszintén, nekem nem volt stílusom az előző két zenekar muzsikája, de a The Wallkids zenéje kifejezetten tetszik – első hallásra, másodikra pedig végképp. Bár előtte szkeptikus voltam egy picit, de csak azért, mert a “keményebb” volna híve vagyok. De engem megfogtak!
Az album tizenegy dalt tartalmaz, ezeknek a szövegéért és zeneszerzéséért Gibbon a felelős javarészt, ám a tagok is részt vettek az “alkotásban”. A dalok szerzésében továbbá Nagy Dénes gitáros, Gacsal Márk basszusgitáros és Mészáros Joci – aki a dobokért felelős – is aktívan kivették a részüket. Mint ahogyan Gibbon elmondta magazinunknak, így vált csapatmunkává a vadiúj “remekmű”. A Standing Waves Stúdióban vették fel a számokat, a hangmérnök a méltán ismert Sohajda Péter volt.
Úgy gondolom, Gibbon sokat fejlődött zeneileg, mind hangilag, mind a szövegek mondanivalója szempontjából. Egy abszolút tetszetős albumról beszélhetünk tehát, amelyet a rock/punkrock- és a akár a pop rajongói is kedvelni fognak – ez szerintem garantált!
A hangszerelés kiváló, mint mondtam, a szövegek is, melyek tükrözik a frontember és a tagok komoly életfelfogását. Ezek akár szolgálhatnak egyfajta “életvezetési tanácsként is”. Egyelőre többet nem árulnék el, hallgassátok meg a lemezt – ezt a YouTube-on is megtalálhatjátok, sőt, hamarosan a lemezt is megvehetitek, legálisan letölthetitek (ez utóbbi mindenképp jobb minőségű, mint a YouTube, ráadásul autóban is hallgathatjátok, garantálom, jobb kedvel indultok útnak, munkának). Győződjetek meg magatoktól, hogy a korong valóban kiváló. Ha tízes skálán kellene értékelnem, 9-est adnék, ami véleményem szerint elég korrekt. Pedig én szigorú vagyok. 🙂
Még annyit szeretnék mondani nektek, ami mindenképp fontos információ, hogy – mint érezhető volt az előző két banda esetében is -, Gibbon és a tagok kedvenc zenekara a Green Day és a Blink 182. Ez a hatás hallható az albumon, ám azt semmiképp nem mondanám, hogy “koppintásról” lenne szó. Minden együttesre hatással van egy másik, ez természetes. A The Wallkids zenéje abszolút egyedi, mint ahogyan Gibbon hangszíne is – könnyen felismerhető, hogy na, Nádasi István énekel. Hangja egyik énekeséhez sem hasonlítható. Kuriózum, ami pedig az éneklés minőségét illeti (mint tudjuk a hang és az éneklés nem ugyanaz!) egész korrekt, pedig Gibbon nem járt hangképző órákra. Korábban “nyersebben” énekelt, most már kiforrottabb a stílusa, és mindezt magától érte el, magától fejlődött.
Nem is szaporítanám a szót, vegyétek “elhintésnek”, amit írtam, sőt, kedvcsinálónak, és ne feledjétek, augusztus 1-jén – egész pontosan 20 órakor – klippremier lesz az EgriÉleten! Szóval nézzétek az EgriÉlet honlapját, legyetek résen…
Teljes album:
