Hiába az állami beavatkozás, a hazai kórházak adósságállománya ismét gyors növekedésnek indult: február végére már 46,5 milliárd forintra duzzadt a tartozás. A friss adatok ismét rávilágítanak arra, hogy az egészségügyi finanszírozás problémái nem oldódtak meg – legfeljebb időről időre elodázzák őket, írta meg cikkében az economx.hu.
A Magyar Államkincstár legújabb kimutatása szerint a rendszer továbbra is komoly egyensúlyhiánnyal működik. Különösen az egyetemi klinikák és a Honvédkórház emelkednek ki az adósságállomány nagyságával: a négy klinikai központ együttes tartozása önmagában eléri a 17,5 milliárd forintot.
A helyzetet jól mutatja, hogy az állami fenntartású intézmények közül 533 szereplőnél már februárra 28,9 milliárd forintnyi lejárt tartozás halmozódott fel – és ebben még nincsenek benne a modellváltott egyetemi intézmények. Az adós intézmények száma is beszédes: 170 kórház és szakrendelő érintett, amelyek közül soknál folyamatosan „frissül” az adósság, vagyis nem megszűnik, hanem újratermelődik.
Tartós spirál, ideiglenes megoldások
A számokból kirajzolódó kép nem új: a magyar egészségügy immár több mint húsz éve küzd azzal, hogy a finanszírozás nem fedezi teljes mértékben a működési költségeket.
Bár 2025 végén közel 100 milliárd forintos tartozást sikerült részben kezelni, az eddigi konszolidációk inkább tűzoltásnak bizonyultak. Az állam által biztosított források átmenetileg enyhítik a nyomást, de nem akadályozzák meg az adósság újratermelődését.
Nem jutott mindenkinek ugyanannyi
A legutóbbi, 80 milliárd forintos konszolidáció sem oszlott el egyenletesen. Több nagy intézmény – köztük a pécsi, szegedi és debreceni egyetem klinikai központjai, valamint a Honvédkórház – nem kapta meg teljes mértékben a tartozásának megfelelő támogatást.
Ezzel szemben a Zala Vármegyei Szent Rafael Kórház esete inkább különös: az intézmény elenyésző összegekhez jutott, ami szakértők szerint inkább adminisztratív vagy finanszírozási torzulásra utal, mint valós gazdálkodási problémára.
A beszállítók tartják életben a rendszert
A konszolidáció egyik legnagyobb ellentmondása, hogy nem fedi le teljes egészében a felhalmozott tartozásokat. A különbséget gyakorlatilag a beszállítók – főként az orvostechnikai cégek – finanszírozzák, gyakran hónapokon vagy akár éveken keresztül.
Ha a februári 46,5 milliárd forintos adatból levonjuk az adósságrendezés második ütemét, világosan látszik: az év első két hónapjában mintegy 31 milliárd forintnyi új tartozás keletkezett. Ez havi bontásban is erős növekedést mutat – januárban 14, februárban további 17 milliárd forinttal emelkedett a kintlévőség.
Részben szezonális, de mélyebb gondokat jelez
A szakértők szerint a jelenség egy része szezonális: az év elején az intézmények gyakran előrehozzák beszerzéseiket, különösen inflációs környezetben.
Ugyanakkor a tendencia túlmutat ezen. Az adósság folyamatos újratermelődése arra utal, hogy a finanszírozási struktúra alapvetően nincs egyensúlyban a valós költségekkel.
Jönnek az új források – de nem mindegy, hogyan
A következő hónapokban újabb források érkezhetnek: április végéig további 15,5 milliárd forint kerülhet az intézményekhez, miközben 2026-ra mintegy 80 milliárd forintos többletfinanszírozás is körvonalazódik.
A kulcskérdés azonban nem csak az összeg, hanem az elosztás módja. A korábbi évek tapasztalatai alapján a részletszabályok gyakran késve jelennek meg, ami bizonytalanságot okoz a rendszer szereplői számára.
Bár az utóbbi időszakban érzékelhető egy tudatosabb kormányzati hozzáállás, a szakértők szerint ez önmagában nem lesz elég. A tartós megoldáshoz nem egyszeri pénzügyi beavatkozásokra, hanem mélyreható, rendszerszintű reformokra van szükség.
