Alaposan átszabná a magyar óvodák működését a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ). A két érdekképviselet javaslatai a csoportlétszámoktól kezdve az iskolaérettség megállapításán és a szakemberhiány kezelésén át egészen az oviKRÉTA használatáig számos területet érintenek. A céljuk egy olyan rendszer kialakítása, amelyben több idő jutna a gyermekekre, miközben kevesebb adminisztratív teher nehezedne a dolgozókra.
A szakszervezetek szerint az óvodák problémáit már nem lehet egy-egy kisebb módosítással kezelni. Egyszerre jelent kihívást a megfelelő számú szakember biztosítása, a dolgozók leterheltsége, a sajátos nevelési igényű gyermekek ellátása, a túlzott adminisztráció és az intézmények eltérő anyagi helyzete.
A PSZ és a PDSZ ezért olyan átfogó változtatásokat sürget, amelyek az óvodai nevelés mindennapi működését és a finanszírozást is érintenék.
Legfeljebb húsz gyermek lenne egy csoportban
Az egyik legjelentősebb változás az óvodai csoportok méretét érintené. A szakszervezetek azt szeretnék, hogy a csoportlétszám felső határa 20 fő legyen, miközben a helyi körülményeket és a gyermekek összetételét is figyelembe vennék.
Ez érzékelhető szigorítást jelentene. A köznevelési szabályozásban az óvodai csoportoknál hagyományosan 20 fős átlag- és 25 fős maximális létszám szerepel, és bizonyos feltételek mellett a felső határ túllépésére is volt lehetőség.
A szakszervezetek szerint a kisebb létszám különösen fontos azokban a csoportokban, ahol sajátos nevelési igényű (SNI), illetve beilleszkedési, tanulási vagy magatartási nehézséggel küzdő gyermekeket is nevelnek.
Ezekben az esetekben nemcsak létszámcsökkentést, hanem pluszfinanszírozást is szükségesnek tartanak.
Több szakemberre lenne szükség az óvodákban
A kisebb csoportok önmagukban azonban nem oldanák meg a problémákat. A tervezet szerint minden csoport mellett egész nap biztosítani kellene megfelelően képzett óvodapedagógust.
Emellett több pedagógiai és gyógypedagógiai asszisztensre, logopédusra, pszichológusra és fejlesztőpedagógusra lenne szükség.
Külön figyelmet fordítanának az SNI-s gyermekek ellátására. Bővítenék az Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmények és más speciális intézmények kapacitását annak érdekében, hogy férőhelyhiány miatt egyetlen gyermek se maradjon megfelelő fejlesztés nélkül.
A feladatköröket is világosabban szétválasztanák. A szakszervezetek szerint egy óvodapedagógust megfelelő szakirányú képesítés hiányában nem lehetne gyógypedagógusi feladatokra kötelezni.
A kisegítő személyzetre ugyancsak nagyobb figyelmet fordítanának. Minden intézmény számára biztosítanának konyhai kisegítőt, és rendeznék a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő, illetve technikai dolgozók jogállását, fizetését és szabadságolását.
Újra a szülő és az óvodapedagógus dönthetne az iskolaérettségről
Az egyik legérzékenyebb kérdés az iskolakezdés szabályainak átalakítása.
A PSZ és a PDSZ azt szeretné, hogy ismét a gyermek szülője és az őt jól ismerő óvodapedagógus kapjon meghatározó szerepet annak eldöntésében, készen áll-e a gyermek az iskolára.
Az Oktatási Hivatal vagy a pedagógiai szakszolgálat elsősorban akkor kapcsolódna be, ha vita alakul ki. Ilyen esetben is nagyobb súlyt kapna az óvodapedagógus személyes tapasztalatokon és hosszabb megfigyelésen alapuló szakmai véleménye.
A jelenlegi, januárhoz kötődő döntési rendszer helyett jóval későbbi időpontot javasolnak. Szerintük akár az áprilisi iskolai beiratkozáshoz közel is lehetne dönteni arról, szüksége van-e a gyermeknek még egy óvodai évre.
Ennek azért lehet jelentősége, mert kisgyermekkorban néhány hónap alatt is számottevő fejlődés történhet.
Nem „kisiskolát” szeretnének az óvodából
A tervezet hangsúlyos eleme, hogy az iskola előtti évnek sem szabad klasszikus tanórai oktatássá alakulnia.
A szakszervezetek szerint az óvoda feladata továbbra is a játékos, életkorhoz és egyéni fejlettséghez igazodó nevelés. Emiatt felülvizsgálnák a kötelező 45 perces külön fejlesztési idő előírását is.
Álláspontjuk szerint az iskola és az óvoda közötti átmenetet nem azzal kell megkönnyíteni, hogy az óvodások egyre korábban iskolaszerű feladatokat kapnak, hanem az egyéni érési különbségekhez alkalmazkodó pedagógiai módszerekkel.
Az oviKRÉTA kötelező használatának is véget vetnének
A változtatások az adminisztrációt is jelentősen érintenék.
A PSZ és a PDSZ szerint meg kellene szüntetni az oviKRÉTA kötelező használatát, és lehetőséget kellene biztosítani arra, hogy az intézmények egyszerűbb digitális adminisztrációs megoldások közül válasszanak.
Amennyiben az elektronikus dokumentáció továbbra is kötelező marad, annak technikai feltételeit a fenntartónak kellene biztosítania. Ez megfelelő számítógépes munkaállomást és internet-hozzáférést jelentene, az adminisztrációval eltöltött idő pedig a munkaidő részét képezné.
A tervezet mögött az az alapelv áll, hogy az óvodapedagógusok munkaidejének minél nagyobb részét a gyermekekkel végzett szakmai munka tegye ki.
A fizetéseket és a továbbképzést is átalakítanák
A szakszervezetek szerint a bérezésnél jobban el kellene ismerni a hosszú évek alatt megszerzett szakmai tapasztalatot és pedagógiai tudást.
Felülvizsgálnák az esélyteremtési illetmény rendszerét is. A cél az lenne, hogy a pluszjuttatás valóban azokhoz jusson el, akik hátrányos helyzetű gyermekekkel dolgoznak – beleértve azokat a NOKS-munkatársakat is, akik közvetlenül részt vesznek a gyermekek ellátásában.
A pedagógusképzés és továbbképzés rendszerét ugyancsak korszerűsítenék.
A papíralapú portfóliók helyett nagyobb hangsúlyt kapna a tényleges szakmai teljesítmény. A szakszervezetek szerint a mesterséges intelligencia terjedése tovább erősíti azt a problémát, hogy egy írásban beadott dokumentáció önmagában egyre kevésbé alkalmas a pedagógus valódi munkájának megítélésére.
A továbbképzések között hangsúlyosabbá tennék az óvodai bántalmazás, a kiközösítés és a bullying felismerését és kezelését, valamint a fogyatékossággal élő és hátrányos helyzetű gyermekek megfelelő támogatását.
Az óvodaépületek korszerűsítésére is pénzt fordítanának
A reformjavaslat nem állna meg a pedagógiai kérdéseknél. Országos fejlesztési programot indítanának az önkormányzati óvodák korszerűsítésére.
Ennek keretében épületeket, udvarokat és eszközöket újítanának fel, miközben mérsékelnék az eltérő fenntartású – például önkormányzati és egyházi – intézmények finanszírozási lehetőségei között kialakult különbségeket.
Az intézmények pénzügyeit átláthatóbbá tennék: az óvodavezetőknek érdemi rálátást biztosítanának saját intézményük teljes költségvetésére, a fenntartóknak pedig részletesebben kellene elszámolniuk a személyi és tárgyi feltételekre kapott források felhasználásával.
Az óvodavezetők kiválasztásának szabályait is átírnák
Az intézményvezetői kinevezéseknél a szakmai alkalmasságot helyeznék előtérbe. A nevelőtestület és a szülők véleményének nagyobb jelentőséget adnának, akár titkos szavazással is.
Még az elnevezéseken is változtatnának: visszahoznák az „óvodavezető”, illetve „intézményvezető” megnevezést az „igazgató” helyett.
Különös helyzet alakult ki: van, ahol emberhiány, máshol állásvesztés fenyeget
A tervezet egy látszólagos ellentmondásra is felhívja a figyelmet. Miközben az ország egyes részein komoly gondot okoz megfelelő számú óvodapedagógust találni, más térségekben a csökkenő gyermeklétszám miatt csoportok szűnhetnek meg, így akár pedagógusok állása is veszélybe kerülhet.
Ezért a PSZ és a PDSZ szerint nem elegendő általánosságban országos óvodapedagógus-hiányról beszélni. Térségenként eltérő munkaerő-politikára lenne szükség, amely képes kezelni a nagyvárosi és vidéki intézmények egymástól jelentősen különböző helyzetét.
Nem egyszerű finomhangolást, hanem rendszerszintű változást akarnak
A javaslatcsomagból az látszik, hogy a két pedagógus-szakszervezet nem néhány szabály módosítását tartja elegendőnek. Egyszerre nyúlnának hozzá a csoportlétszámokhoz, az iskolakezdéshez, a szakember-ellátottsághoz, az adminisztrációhoz, a bérezéshez, a továbbképzéshez és az óvodák finanszírozásához.
A legnagyobb változást a családok számára valószínűleg a 20 fős maximális csoportlétszám és az iskolaérettségi döntés átalakítása jelentené, míg az óvodai dolgozók mindennapjaira a létszámbővítés és az adminisztráció csökkentése lehetne a legnagyobb hatással.
A javaslatok ugyanakkor jelentős többletforrást és jogszabály-módosításokat igényelnének. A kulcskérdés ezért az lesz, hogy a szakmai követelések közül melyekből lesz tényleges kormányzati intézkedés, és melyek maradnak egyelőre az érdekképviseletek reformjavaslatai.
Indexkép: depositphotos
