Érdekes dolog ez az evés. Életünk egyik legtermészetesebb tevékenysége, mégis lassan külön tanfolyam kell hozzá.
Pedig amikor megszülettünk, még egészen jól tudtuk, mikor vagyunk éhesek. Ha megéheztünk, jeleztünk. Ha jóllaktunk, abbahagytuk. Aztán szépen lassan megtanultuk, hogy a tányéron nem hagyunk ételt, délben ebédelni kell, és a nagymamát sem illik megsérteni azzal, hogy nem kérünk még egy kicsit.
Mire felnövünk, az evés már régen nem csak az éhségről szól.
Ott vannak a családi szokások, az ünnepek, a kedvenc ízek, a rohanós hétköznapok. És persze az a bizonyos mondat: „Egyél valamit, attól jobb kedved lesz!”
Aztán megérkezik a táplálkozási tanácsok végtelen kínálata.
Az egyik szerint naponta ötször kell enni, a másik szerint háromszor, a harmadik szerint az sem baj, ha csak kétszer. Van, aki a szénhidrátot számolja, más a zsírtól tart, megint más szerint minden bajunk a gluténnal kezdődött.
És ami különösen szép az egészben: mindegyik irányzatnak akadnak lelkes követői, akiknek állítólag megváltozott az életük.
Az ember meg ott áll a boltban, nézegeti a polcokat, és lassan már nem azt kérdezi, hogy mit szeretne enni, hanem azt, hogy melyik választásával követ el kisebb hibát.
De vajon tényleg ennyire bonyolult az evés?
Valamennyire igen. Ma már sokkal többet tudunk arról, hogyan hat a táplálkozás az egészségünkre. Olyan dolgokra is fény derült, amelyekről néhány évtizede még fogalmunk sem volt. Ez bizony jó dolog.
Csakhogy a tudás mellett megjelent valami más is: az állandó bizonytalanság.
Egy új kutatásról szóló hír, egy hangzatos reklám, egy népszerű videó, és máris megkérdőjelezzük azt, amit tegnap még természetesnek tartottunk.
Közben hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az étkezés nem csupán tápanyagok bevitele. Benne van a családunk története, a gyerekkorunk, a szokásaink, az örömeink, néha még a bánatunk is.
Egy étel lehet tápláló, de ha utáljuk, aligha fogjuk szívesen enni. Lehet egy étrend gondosan kiszámított, de ha nem fér bele a napirendünkbe vagy a pénztárcánkba, nem sokra megyünk vele.
És ami az egyik embernek beválik, attól a másik még nem feltétlenül érzi jól magát.
Talán éppen ezért nem újabb és újabb étkezési szabályokra lenne szükségünk, hanem arra, hogy megtanuljunk különbséget tenni a valóban hasznos ismeretek és a hangzatos ígéretek között.
Mert nem minden régi szokás jó, és nem minden új gondolat ostobaság. Ahogy attól sem lesz valami igaz, hogy egymillióan megosztották.
A legfurcsább pedig az, hogy miközben soha ennyi információ nem állt rendelkezésünkre, talán soha nem volt ennyi kérdésünk sem egy olyan természetes dologgal kapcsolatban, mint az evés.
Talán nem is az a kérdés, mikor tanultunk meg enni, hanem az, mikor kezdtünk el másképp gondolkodni róla.
És most kíváncsi vagyok a véleményetekre.
Szerintetek könnyebb volt régen eligazodni az étkezésben, vagy csak kevesebbet tudtunk arról, mit eszünk?
Mert én bizony el tudom képzelni, hogy erről egy jó nagy asztal körül még órákig beszélgethetnénk, lehetőleg valami finomság mellett.
Talabér Ágnes Kornélia
wingwave® coach, holisztikus mentor
tel: +36703174218