Voltak és vannak költőink, színészeink, híres művészeink, akik egyértelműen felvállalják pártpolitikai hovatartozásukat. De vajon a magyar irodalom egyik legfontosabb, és a 20. századi magyar sorsot is megtestesítő alkotója, hová húzná az X-et április 12.-én? Segítségképpen, egy videóban is összefoglaltuk neked, de egy kicsit máképp: József Attila videó
Jobb és baloldal egyaránt szerette kisajátítani József Attilát. A jobboldal néha a nemzeti szenvedés költőjét látja benne, a baloldal a proletárköltőt, a tankönyv pedig szépen elsimítja az ügyet, mintha egyetlen, jól felcímkézhető ember volna. Csakhogy József Attila nem volt kényelmes díszlet. Nem volt pártzászló. És főleg nem volt olyan költő, akit nyugodtan ki lehetne tenni a polcra egyetlen szóval. És még ma sem az. Tanulmányunk szerint a róla kialakított hivatalos kép, hosszú ideig leegyszerűsítő volt: a pártállami kánon kommunista proletárköltőt faragott belőle, miközben elhallgatta a polgári radikális kapcsolatait, a freudomarxista kísérleteit és a KMP-ből való kizárását.
Írta: www.barnakrisztian.hu
Pedig az első válasz egyszerűnek látszik. Igen, József Attila alapbeállítottsága baloldali volt. Nem kicsit, nem félve, nem divatból. Belépett az illegális kommunista pártba, a társadalmi igazságtalanságot nem elvont kérdésnek, inkább eleven sebnek látta, és a költészetébe is beengedte az osztályharc nyelvét, a munkásság hangját, a külvárosi nyomor képeit. A tanulmányunk szerint az 1930. szeptember 1-jei munkástüntetés és az azt követő rendőri brutalitás volt az a történelmi élmény, amely végleg odalökte az illegális KMP felé. A Döntsd a tőkét, ne siránkozz már egyértelműen ebből a radikális korszakból szól. Csakhogy még ekkor sem lett sematikus pártköltő. Saját hangja akkor is megmaradt, amikor más már csak jelszavakat ismételt volna.
Na jó. Akkor szerinted már tudjuk is, kire szavazott volna 2026-ban József Attila?
Csakhogy itt jön az első pofon. A cikk szerzőjének verseskötete:Barna Krisztián: A vers testté lesz
Mert József Attila nem azért lógott ki a baloldalról, mert jobbra húzott, azért lógott ki, mert gondolkodott. És többet mert gondolkodni, mint amennyit a saját oldala kényelmesen elviselt. A merev, szektás pártvezetés nem tudott mit kezdeni azzal az emberrel, aki nemcsak hinni akart a történelemben, érteni is akarta. Tanulmányunk egyik legerősebb állítása szerint az 1931-es moszkvai támadás, amely a Sarló és Kalapács lapban szociálfasisztának bélyegezte, nem pusztán elvi vita volt. A háttérben személyes hiúság és intrika is dolgozott, főként Hidas Antal sértettsége, aki korábban Szántó Judit férje volt. Ez azért fontos, mert itt már nem tiszta eszmék ütköznek, valójában emberi, érzések, törzsi reflexek. Történelem címén ugyanaz a régi emberi anyag.
A kommunista párt pedig végül nem is tűrte sokáig ezt az önállóságot. 1934-ben dokumentálhatóan kizárták a KMP-ből. Nem azért, mert megenyhült volna. Nem azért, mert kényelmessé vált volna. Hanem azért, mert túl sokat kérdezett, túl sokat gondolkodott, túl kevéssé tűrte, hogy a pártbürokrácia gondolkodjon helyette. A körlevelek szerint meg kellett szakítani vele minden kapcsolatot, egy hivatalos pártkiadványban pedig megjelent róla a végső stigma: József Attila renegát lett. Vagyis baloldali volt, igen. De a baloldal sem bírta el.
Gyere a közösségünkbe: https://www.facebook.com/krisztiansversei
Na és itt tedd fel újra magadnak a kérdést. Kire szavazott volna 2026-ban József Attila?
Mert most már nem olyan egyszerű, ugye?
Itt érdemes egy pillanatra megállni. Az 1930-as évek bal- és jobboldala nem azonos a 2026-os magyar pártpolitikai térképpel. Ez a cikk nem arra tesz kísérletet, hogy József Attilát bármelyik mai tábor kampányanyagává silányítsa. Inkább arra, hogy megnézzük, mit kezdett azzal az ember, aki baloldali beállítottságú volt, de egyik törzsi gondolkodásnak sem adta oda magát vakon. Egy egri kulturális rovatnak sem az a dolga, hogy halott költőket pártplakáttá lapítson. Az a dolga, hogy visszaadja a gondolkodás súlyát.
És itt jön az a szál, amely igazán zavarba ejtővé teszi az egész történetet. József Attila nem csak költőként volt nagy. Elméleti emberként is veszélyesen nagy volt. Olyan dolgokat próbált összerakni, amelyekhez a saját korában alig mert valaki hozzányúlni. A „Freudomarxizmus” zseniális és teljesen egyedülálló kísérlete volt. Marx történelmi materializmusát (a társadalmi és gazdasági alapokat) összeegyeztetni Freud pszichoanalízisével (a lelki, ösztönös rétegekkel). Évtizedekkel a híres Frankfurti Iskola előtt felismerte: a gazdasági válság és a nyomor önmagában nem szül forradalmi öntudatot. Rájött, hogy a tőkés rendszer kulturális és szexuális elfojtásokkal tömeges neurózist idéz elő, és ezzel a pszichológiai sebezhetőséggel magyarázta meg a fasizmus és a nemzetiszocializmus tömegbázisának kialakulását is.
Kikötő hírlevél: Versvideók és versdekódolások mentése az e-mail fiókodba
És ez az a pont, ahol a törzsi olvasó elveszíti a türelmét. Mert a törzs azt szereti, aki vele van. József Attila viszont nem egyszerűen valakikkel volt. Ő az igazság oldalán akart állni, még akkor is, ha az éppen a saját táborát tette kényelmetlenné. Ezért jön a következő csavar. Nemcsak a sztálini bolsevizmust látta át, érzékelte a fasizmust is. Felismerte, hogy a német kommunisták és szociáldemokraták testvérharca egyenes utat nyitott a nemzetiszocializmusnak. Később pedig a bolsevizmust már az öntudat megzavarodásának egyik tüneményeként írta le, és elutasította azt a fasiszta kommunizmusnak nevezett modellt is, amely fegyverrel és parancsszóval akarta kikényszeríteni az öntudatot. Nem véletlen, hogy Mónus Illés szociáldemokrata köréhez, Ignotus Pál polgári radikalizmusához és a Szép Szó szabadságelvű közegéhez közeledett.
És közben a Horthy-rendszer sem hagyta békén. József Attila nem a kényelmes ellenzék díszköltője volt, hanem a hatalom szemében veszélyes ember. A tanulmányunk felsorolja a Lázadó Krisztus-pert, a cenzúrát, a kötetelkobzásokat, a rendőri megfigyelést. A legérdekesebb ezek közül a Röpiratper, amikor az 1931-es biatorbágyi merénylet után bevezetett statárium és halálbüntetés ellen tiltakozó illegális röpirat filozofikus részeit fogalmazta meg. A „Halál a halálbüntetésre!” mögött ott állt a költő, a bíróság előtt pedig Vámbéry Rusztem védte. A pénzbüntetés kifizetéséhez végül a Feministák Egyesületének segítsége kellett. Ez már nem kávéházi ideológus. Ez közéleti ember, kockázattal, következménnyel, árral.
Szóval még egyszer. Kire szavazna 2026-ban József Attila?
A legőszintébb válasz talán az, hogy ezt a kérdést éppen azért nem lehet kényelmesen megválaszolni, mert ő maga sem volt kényelmes ember. Baloldali beállítottságú volt, igen. De nem volt hajlandó arra, hogy helyette gondolkodjon a párt. A jobboldali hatalom szemében veszélyes volt, a saját oldala szemében kezelhetetlen, a későbbi kultúrpolitika szemében pedig túl nagy ahhoz, hogy ne próbálják meg kisajátítani. És mégis pont ebben maradt élő. A szellemi szabadságában és nem a táborhűségben.
Talán ezért olyan kényelmetlen ma is József Attila. Mert nem lehet könnyen zászlóra tűzni. Mert az egyik oldalon túl radikális, a másikon túl autonóm, a harmadikon túl okos, a negyediken túl őszinte. És itt már talán nem is az a legfontosabb kérdés, kire szavazna József Attila 2026-ban. Az sokkal fontosabb, hogy ki mer ma úgy gondolkodni, hogy közben ne szolgálja ki vakon a saját táborát. Ki meri végiggondolni a saját oldalának hazugságait is. Ki meri kimondani, hogy a gondolat nem attól igaz, hogy sokan skandálják.
József Attila nem azért lógott ki mindenhonnan, mert nem tartozott sehová, hanem mert nem hagyta, hogy bárki gondolkodjon helyette. Aztán csodálkozunk, hogy ennyire kényelmetlen ma is. Hogy van-e erre bizonyítékunk? A holnapi cikkből kiderül. És talán itt nyílik ki a következő ajtó is. Mert a legveszélyesebb nem mindig a rossz gondolat. A meg nem gondolt gondolat, sokkal veszélyesebb.
A doboz nyitómondata
Maradj a Kikötőnél. Hetente négy nézőszög, egy város, egyre mélyebben.
