Az egri ünnepségeken sokan találkozhattak már a fekete köpenyt, süveget és szalagokkal díszített botot viselő férfiakkal. A fertálymesterek azonban nem egyszerűen egy régi kor viseletét őrzik: évszázadokon át összekötötték a város vezetését a lakossággal, napjainkban pedig városrészeik közösségéért, hagyományaiért és értékeiért dolgoznak. A Magyarországon egyedülálló egri tradíció 2026-ban újraélesztésének harmincadik évfordulójához érkezett.
Mit jelent a fertály szó?
A „fertály” elnevezés a német Viertel, vagyis negyed szóból ered. A történelmi városokat egykor kisebb közigazgatási egységekre, tizedekre vagy negyedekre osztották. Ezek élén álltak a tizedesek, illetve fertálymesterek.
A rendszer a 15–19. században a Kárpát-medence számos településén ismert volt Győrtől Kolozsvárig. Az egykori tisztségből azonban egyedül Egerben alakult ki olyan élő hagyomány, amely a közigazgatási feladatok megszűnése után is fennmaradt, majd a 20. század végén szervezett formában újjászületett.
A török kiűzése után vált nélkülözhetetlenné
Az egri fertálymesterség gyökerei a 17. század végéig nyúlnak vissza. A török uralom megszűnése után a város újjászervezése komoly feladatot jelentett, miközben kevés hivatalos tisztségviselő állt rendelkezésre.
A történeti kutatások szerint a városban letelepedő hajdúk katonai szervezetéhez kapcsolódva az egyes területek élére tizedeseket, latin nevükön decuriókat állítottak. Egerbe eközben német ajkú iparosok és kereskedők is érkeztek. Ők az általuk lakott városrészt negyednek nevezték, vezetőjére pedig az 1730-as évektől a Viertelmeister, magyarosan fertálymester kifejezést használták.
Egernek kezdetben négy negyede volt. A városfalakon kívül kialakuló hóstyákkal – vagyis külvárosi településrészekkel – együtt a számuk előbb hatra, majd a 19. század elejére tizenkettőre emelkedett. 1938-ban a Szent István- és a Szent Lajos-várossal tizennégyre bővült a rendszer. Később létrejött a Felsőváros negyede, 2012-ben pedig Felnémet is csatlakozott, így napjainkban Egernek tizenhat fertálymesteri negyede van. A történeti fejlődés részletes ismertetése az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem tanulmányában olvasható.
Egy személyben hírnök, rendfelügyelő és szószóló
A fertálymesteri tisztség eredetileg nagyon is gyakorlati feladatokat jelentett. A tisztségviselő közvetített a városi tanács és a negyed lakói között: ismertette a hatóságok rendelkezéseit, közreműködött az adók összeírásában és beszedésében, valamint figyelemmel kísérte környezete rendjét.
Ellenőrizte az utcák és udvarok tisztaságát, a kéményeket és a tűzvédelmi előírások betartását. Ügyelt az éjszakai csendre, az idegenek elszállásolására, és arra is, hogy a város által meghatározott munkabéreket megfelelően fizessék ki.
A fertálymester tehát nem kívülről kinevezett hivatalnok volt, hanem a helyi társadalom bizalmát élvező ember. Tudnia kellett írni és olvasni, ismernie kellett a negyed lakóit, és olyan tekintéllyel kellett rendelkeznie, amelynek segítségével vitás helyzetekben is közvetíteni tudott.
Nem lehetett akárkiből fertálymester
A tisztségre hagyományosan olyan egri férfiakat választottak, akiket környezetük megbízhatónak, tisztességesnek és példamutató életűnek tartott. A választást nem nyilvános kampány előzte meg: a korábbi fertálymesterek a „suttogónak” nevezett összejöveteleken beszélték meg, kit tartanak méltónak a feladatra.
A tisztség egy évre szólt, ám az esztendő letelte után sem szűnt meg a közösséghez tartozás. A leköszönő tag „kiérdemesült fertálymesterré” vált, továbbra is részt vehetett a negyed és a testület életében, valamint közreműködött utódja kiválasztásában.
Ennek köszönhetően a fertálymesterség nem csupán egymást követő tisztségviselőket, hanem több nemzedéket összefogó, folyamatosan bővülő közösséget teremtett.
Miért Szent Apollónia napján tartják az avatást?
A hagyomány szerint az új fertálymestereket Szent Apollónia február 9-i ünnepéhez legközelebb eső szombaton avatják fel. A szertartás szentmisével kezdődik az egri bazilikában, majd a résztvevők átvonulnak a városházára.
Az újonnan megválasztott negyedmesterek a város polgármestere előtt tesznek esküt. Elődjüktől átveszik a tisztséget jelképező botot, vállukra kerül a százráncú köpeny, a főkapitány pedig a bottal történő jelképes érintéssel avatja fel őket.
A tisztség védőszentjeként tisztelt Szent Apollónia a keresztény hagyomány szerint a 3. században élt alexandriai vértanú volt. Magyarországon elsősorban a fogfájással küzdők és a fogorvosok védőszentjeként ismerik, egri ünnepe azonban évszázadok óta összefonódott a fertálymesterek közös eskütételével.
Mit jelképez a százráncú köpeny és a szalagos bot?
A fertálymesterek viseletének legismertebb darabja a fekete posztóból készült, bársonygalléros, belül piros szövettel bélelt százráncú köpeny. Ehhez napjainkban süveg és kör alakú jelvény is tartozik.
A köpeny nem egyéni tulajdonként jelzi a rangot: az adott városnegyed hivatalban lévő fertálymestere viseli, majd az avatáskor továbbadja utódjának. Ez a mozdulat látványosan fejezi ki, hogy az ember változik, a szolgálat és a hagyomány azonban folytatódik.
Hasonló jelentést hordoz a fertálymesteri bot is. A hivatalba lépő személy a nevével és évszámával hímzett szalagot köt rá. A Dobó István Vármúzeumban őrzött egyik, 1924-ben készült boton 121 fertálymester neve olvasható az 1820 és 1948 közötti időszakból. A bot így valóságos, kézben hordozható várostörténeti dokumentum.
A közösség túlélte a történelem fordulatait
A negyedek sokáig egymástól elkülönülve működtek. Az egységes Egri Negyedmesteri Testület 1931-ben alakult meg, és néhány éven belül a város egyik tekintélyes közösségévé vált. 1939-ben már 289 tag tartozott hozzá.
A második világháborút követő politikai változások azonban nem kedveztek a polgári és egyházi hagyományokra épülő szervezeteknek. 1950-ben az új fertálymesterek már nem tehették le esküjüket a városházán. A közösség működése fokozatosan megszűnt, bár egyes korábbi tagok még az 1950-es évek közepén is titokban összegyűltek.
Az újjászervezésre a rendszerváltozás után nyílt lehetőség. Várkonyi György Olivér és az Egri Lokálpatrióta Egylet kezdeményezésére, még élő régi fertálymesterek közreműködésével 1996-ban alakult újjá az Egri Fertálymesteri Testület.
A szervezet azóta ismét minden évben megválasztja és felavatja a város tizenhat negyedének képviselőit. A 2026-os ünnepségen is tizenhat új fertálymester öltötte magára a köpenyt és tett esküt a városházán. Az újjáélesztett testület ebben az évben fennállásának harmincadik évfordulóját ünnepli. Az idei avatásról az Eger TV is beszámolt.
Mit csinálnak ma a fertálymesterek?
A mai fertálymesterek már nem szednek adót, nem ellenőrzik a kéményeket, és hatósági jogkörük sincs. Az eredeti összekötő szerep azonban korszerű formában tovább él.
Figyelemmel kísérik városrészük életét, összegyűjtik a helyi problémákat, és jelzik azokat az önkormányzatnak vagy az illetékes intézményeknek. Közösségi programokat szerveznek, emlékhelyeket gondoznak, részt vesznek környezetük szépítésében, valamint segítik a rászorulókat.
Az elmúlt évtizedekben fertálymesteri kezdeményezésre vagy közreműködéssel kerteket és patakmedreket takarítottak, Mária-szobrokat újítottak fel, helytörténeti előadásokat és városrészi ünnepségeket szerveztek. Karitatív tevékenységük részeként időseknek vittek tüzelőt, rászorulóknak rendeztek ételosztást és adománygyűjtéseket.
A tagok rendszeresen jelen vannak az állami és városi ünnepségeken, megemlékezéseken, koszorúzásokon, szentmiséken és közösségi rendezvényeken. A testület vallási és karitatív programokat is szervez: 2026 márciusában például ötödik alkalommal hívták közös imára Eger lakóit a Dobó térre. Az Egri Főegyházmegye beszámolója szerint a közösség kulturális munkája mellett az aktív hitéletet is fontos küldetésének tartja.
Nem UNESCO-világörökség, de országosan elismert érték
Az egri fertálymesterség élő hagyománya 2014 szeptemberében került fel a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére, a társadalmi szokások, rítusok és ünnepi események közé.
Fontos pontosítás, hogy ez nem az UNESCO nemzetközi világörökségi listája, hanem a 2003-as UNESCO-egyezmény alapján létrehozott magyar nemzeti nyilvántartás. A jegyzékre kerülés mégis jelentős szakmai elismerés: azt jelzi, hogy a fertálymesterség nem pusztán történelmi emlék vagy látványos ceremónia, hanem olyan, közösség által gyakorolt és továbbadott kulturális örökség, amely hozzájárul a helyi identitás fennmaradásához. A nemzeti jegyzék hivatalos ismertetője itt érhető el.
Élő kapcsolat Eger múltja és jelene között
A fertálymesterség története azt mutatja, hogy egy több évszázados intézmény akkor maradhat életben, ha képes alkalmazkodni a változó világhoz. A régi közigazgatási és rendészeti feladatok eltűntek, helyükbe a hagyományőrzés, a közösségépítés, a helyi érdekképviselet és a segítségnyújtás lépett.
A fekete köpeny és a szalagos bot ezért ma sem pusztán dísz. Annak a felelősségnek a jelképe, amelyet az egri polgárok évszázadokon keresztül egymásért és saját városrészükért vállaltak.
Eger épített örökségét a vár, a barokk belváros, a templomok és a történelmi házak őrzik. A város lelkét azonban azok a közösségek tartják életben, amelyek nemcsak emlékeznek a múltra, hanem a jelenben is tesznek egymásért. Az egri fertálymesterek harminc éve újjászervezett, valójában több évszázados közössége éppen ezt a folytonosságot képviseli.
Indexkép: fertalymesterek.hu
