Ahogy ígértem, ebben a rovatban sok mindenről szó lesz, de az aktualitások időnként felülírják a terveimet. Most például az iskolakezdés tette ezt. A gyerekek visszaültek a padba, a szülők fellélegeztek, majd néhány nap múlva már inkább csak levegőt szerettek volna kapni.

Beköszöntött a náthaszezon.

Van ebben valami különös igazságtalanság. Az ember egész évben használja az orrát, és szinte tudomást sem vesz róla. Aztán egy szép reggelen ez az apró testrész úgy dönt, hogy mostantól minden figyelmet magának követel.

A szaglás szabadságra megy, az ízlelés vele tart, a levegővétel pedig külön szervezést igényel. Az orr egyik fele dolgozik, a másik sztrájkol. Ha megfordulok az ágyban, szerepet cserélnek. Legalább az együttműködésük példás.

Az étkezés is érdekes élménnyé válik. A csípős paprika és a főtt krumpli között nagyjából annyi különbséget érzek, hogy az egyik után esetleg még a szemem is könnyezik. A kávénak pedig csak a hőmérsékletéből sejtem, hogy nem mosogatóvizet töltöttem a csészébe.

A torok közben úgy viselkedik, mintha minden nyelés személyes sértés volna. A fejfájás sem marad ki a mulatságból. Különösen akkor jelentkezik, amikor végre sikerülne elaludni.

És persze ilyenkor mindenki tanácsot ad.

Igyál forrót! Ne igyál túl forrót! Egyél fokhagymát! Ne egyél fokhagymát, mert büdös leszel! Mintha jelen állapotomban az volna a legnagyobb veszély, hogy valaki túl közel akar kerülni hozzám.

A legérdekesebb mégis az, hogy az ember milyen gyorsan átértékeli az élet apró örömeit. Tegnap még azon bosszankodtam, hogy nem találom a szemüvegemet. Ma már annak is örülnék, ha mindkét orrlyukamon egyszerre kapnék levegőt.

A nátha többnyire elmúlik, csak közben eléri, hogy néhány napig kizárólag vele foglalkozzam.

Ha pedig végre visszakapom a szaglásomat, ünnepélyesen megszagolok egy frissen főzött kávét.

Az embernek néha egészen szerény vágyai vannak.

Néhány régi praktika megfázásra, orrdugulásra, köhögésre és torokfájásra.

Talabér Ágnes Kornélia

E-mail: v.agisegit@gmail.com

Telefon: 06 70 317 42 18