2010 és 2024 között jelentősen, mintegy kilencezerrel nőtt a hazai egészségügyben praktizáló orvosok száma, ezt Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár is elmondta Esztergomban. A betegek mégis gyakran hosszú várakozási időkkel és túlterhelt rendelőkkel szembesülnek. A probléma hátterében nemcsak területi egyenetlenségek, az üres praxisok száma, de még a kettős praxisok is állnak, írta meg az economx.hu.
Magyarországon a KSH adatai szerint 2010 és 2024 között kilencezerrel nőtt a praktizáló orvosok száma, 34 ezer orvos helyett 43 ezren dolgoznak a hazai egészségügyben. Ugyanakkor például sok orvos választja a kettős praxist. Ezért érzik a betegek még mindig, hogy túl sokat kell várni egy-egy ellátásra.
És az is tény, hogy kevesebb orvos ingázik külföldre, mint a korábbi években. Az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) adatai szerint 2022-ben összesen 422 magyar orvos kért külföldi munkavállaláshoz hatósági bizonyítványt, a csúcs 2012-ben volt, amikor 990 orvos kért engedélyt külföldi munkához.
A várólista és a területi egyenlőtlenség a probléma
A szakorvosok eloszlásával van a legnagyobb gond – mondta Takács Péter Esztergomban. Kiemelte, hogy Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszterrel és az orvosegyetemek vezetőivel megállapodott arról, hogy átalakítják az orvosképzést, mert nem lehet valaki úgy 30 évesen szakorvos, hogy nem hagyta soha el az egyetem falait.
Átlépte a 30 ezret, azoknak a betegeknek a száma, akik térd-vagy csípőprotézisre, illetve szürkehályog-műtétre várnak az állami egészségügyi ellátásban. Januárban e három műtéti beavatkozás miatt 27 ezer beteg volt a várólistákon.
Nem gyorsul az ellátás
Az egészségügyi ellátást vette górcső alá a statisztikai hivatal friss tanulmánykötete is. Ebből többek között az derül ki, nőtt az elmúlt elmúlt években a tízezer főre jutó orvosok száma. 2023-ról 2024-re tízezer lakosra már nem 44, hanem 45 orvos jutott. Az orvosellátottság a klinikai központtal rendelkező Budapesten, Baranya, Hajdú-Bihar és Csongrád-Csanád vármegyében volt a legkedvezőbb.
A legkevésbé betegközpontú az ellátást – a kevés orvos miatt – a Nógrád vármegyében élők tapasztalhatták. Ott tízezer lakosra csupán 23 orvos jutott, holott az elmúlt két évben ebben a térségben nőtt a legnagyobb mértékben – 12 százalékkal – a lakosságarányos orvosok létszáma.
A két leggyakoribb szakképesítéssel, a háziorvosival és a belgyógyászatival az orvosok 12, illetve 11 százaléka rendelkezett.
Csecsemő- és gyermekgyógyászati-képesítése 7,3 százaléknak volt, míg a többi szakterület részaránya nem érte el a 6 százalékot. 2024-ben az orvosi szakképesítések száma megközelítette az 55 ezret, a fogorvosi képesítésekkel együtt pedig a 64 ezret.
Egy háziorvos vagy házi gyermekorvos átlagosan közel 13 ezer beteget kezelt, ami 2,2 százalékos emelkedést jelent egy év alatt. Hivatalos munkanapokkal számolva, az alapellátásban dolgozó orvosok napi 52 beteget láttak el a praxisokban.
A vármegyék többségében az egy háziorvosra és házi gyermekorvosra jutó betegforgalom 13‒17 ezer fő között alakult, kivéve Budapestet, ahol ez az érték 9189 fő volt.
A legnagyobb mértékű változás Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében történt, ahol a betegforgalom 4,9 százalékkal emelkedett, míg a legnagyobb betegforgalmat Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye háziorvosai bonyolították.
Bár a háziorvosi, házi gyermekorvosi praxisok betegforgalma az előző időszakhoz képest minimálisan csökkent, a telemedicinális ellátások viszont 5,6 százalékkal emelkedtek. A személyes találkozást nem igénylő orvos-beteg konzultáció a gyermekellátásban vált a leggyakoribbá: 2024-ben a házi gyermekorvosok a betegek 28 százalékát, a háziorvosok pedig a felnőtt betegek 17 százalékát a telemedicina nyújtotta lehetőségek segítségével látták el. Éppen ezért a telemedicinális ellátások térnyerésével párhuzamosan a rendelőben végzett ellátások száma másfél százalékkal visszaesett és a kiszállás, vagyis a beteg otthonában történő ellátás gyakorlatilag megszűnt., míg a 1990-es évek közepén még 11-15 százalékot képviselt.
Forrás: economx.hu
