(Kultúrsokk)
Janus Pannoniust túl sokáig finomították.
A tankönyvi képen ott áll a művelt humanista, a mandulafás költő, az Itáliából hazatérő reneszánsz ember, aki végre bekapcsolja Magyarországot az európai szellem áramkörébe. Ez szép portré. Csak kevés…és persze nem hiteles. Mert Janus Pannonius nem díszkapu a magyar irodalom elején. Ősrobbanás. Püspök, erotikus epigrammák szerzője, pápagúnyoló, udvari diplomata, humanista sztár, majd Mátyás király elleni összeesküvő. Egyetlen életben annyi feszültség, hogy abból ma három Netflix-évadot írnának, és a harmadik végén még mindig vitatkoznánk a főhősről. Írta: Barna Krisztián
A történet már az indulásnál sem simul bele a megszokott magyar irodalmi tablókba. Janus, eredeti nevén Csezmiczei János, déli, soknyelvű, határvidéki közegből érkezett. Olyan térből indult, ahol a kultúrák, hatalmi érdekek és vallási hatások eleve egymás mellett éltek. A tekintély itt kevésbé tűnhetett természetesnek. Aki innen néz a világra, könnyebben észreveszi, hogy minden rendszernek van varrása.
Aztán jött Itália. Ferrara, Guarino da Verona iskolája, majd Padova. Janus ott nem egyszerűen megtanult latinul verselni. Új emberképet kapott. A humanizmus nála nem finom műveltségi lakk lett, hanem izom. Fordított, vitatkozott, gúnyolt, saját hangot épített. A nevét is átírta: Jánosból Janus, a személyesből Pannonius. Ez nem udvarias latinoskodás. Belépő. Azt mondja: szerző vagyok, helyem van Európa szellemi térképén. És itt kezd kényelmetlenül érdekes lenni. (A cikk szerzőjének verseskötete:) Barna Krisztián: A vers testté lesz
Janus nem úgy lett nagy költő, hogy közben óvta saját emlékművének tisztaságát. Az epigrammái között ott vannak a nyers, pajzán, testközeli, időnként kifejezetten illetlen darabok. Női testek, férfitestek, gúny, erotika, kétértelműség, antik mintákra épülő merész játékok. A homoszexuális utalásokkal kapcsolatban óvatosan kell beszélni: ezek jelentős részét a kutatás humanista stílusgyakorlatként, antik irodalmi szerepjátékként kezeli, nem közvetlen életrajzi vallomásként. A biztos pont így is elég erős: Janus pontosan tudta, mit művel a nyelvvel.
A vers nála nem erkölcstanóra. Nem szépen fésült udvari beszéd. Nem az a költészet, amely ünnepségen feláll, meghajol, majd visszaül a helyére. Janus a humanista epigramma fegyverét használta: rövid forma, gyors vágás, csattanó, támadás. A műveltség nála nem könyvtári illat. Penge.
Ezért lett zavaró az utókornak. Könnyű szeretni a mandulafát. Nehezebb szeretni a püspököt, aki közben a test nyelvén, a gúny hangján és a hatalom közelében is otthonosan mozog. A magyar irodalom első világszintű költője nem porcelánból van. Húsból, idegből. Ambícióból és haragból. Nagy tudásból. (Ha a versek is érdekelnek: Várlak a verses oldalamon.) https://www.facebook.com/krisztiansversei
A másik botrány a hivatala körül nyílik ki. Janus püspök lett. Ez önmagában is erős feszültség egy ilyen költői életmű mellett. A pécsi püspöki szék azonban nem némította el benne a humanistát. Egyházi méltóságot viselt, közben a papság és a pápaság világias oldalát is meg tudta szúrni. A nőpápa legendájára építő, pápai férfiasságvizsgálatról szóló epigrammája ma is úgy hat, mintha valaki a reneszánsz Róma dísztermébe becsempészett volna egy borotvát.
A legenda szerint a középkorban egy nő férfiként jutott pápai trónra, majd egy körmenet alatt szüléssel lepleződött le. A történet történetileg vitatott, irodalmilag viszont tökéletes célpont volt egy epigrammistának. Janus ebből nem jámbor tanulságot csinált. A csattanó a korabeli egyházi világ erkölcsi lazaságára vág vissza: a férfiasságot már vizsgálni sem kell, a jelölt úgyis előre bizonyította.
Durva? Igen. Hatásos? Kétségtelen. És pontosan ez Janus terepe. Egyik kezével diplomáciai ügyeket intéz, másikkal csúfolódó verset ír az egyház fejéről. Hivatali ember és nyugtalan költő egyszerre. Nem kettős élet ez, inkább egyetlen ember két magas feszültségű vezetéke. Néha szikrázik közöttük a levegő.
Mátyás király udvarában sem mellékfigura volt. Diplomata, püspök, európai műveltségű értelmiségi, a magyar humanizmus egyik fő arca. Vitéz János körének embereként része lett annak a nagy vállalkozásnak, amely a magyar udvart reneszánsz rangra akarta emelni.
Aztán a szellem és a politika szétcsúszott. 1471-ben Janus Pannonius csatlakozott a Mátyás elleni összeesküvéshez. A háttérben ott volt a király külpolitikájával szembeni elégedetlenség, a cseh háborúk terhe, a török veszély árnyéka, az elit érdeksérelme, Vitéz János és köre csalódása. Az összeesküvők a lengyel Kázmér hercegben kerestek új királyt. Ez már nem irodalmi csípkelődés. Ez politikai szakítás.
Janus itt végleg kilép a tankönyvi szelídségből. A király ellen fordulni nem szalonjáték. A döntés rosszul sült el. A mozgalom szétesett, Mátyás erősebbnek bizonyult, Janus menekülni kényszerült. Beteg teste nem bírta a bukás útját. 1472-ben, harminchét évesen meghalt Medvevárnál.
A vége nem emelkedett. Menekülés, tüdőbaj, agónia, politikai vereség. Ilyen halálhoz nehéz mandulavirágos képeslapot választani.
Az utókor azonban sokáig pontosan ezt próbálta. Megtisztítani Janust. Letakarni a testet. Lehalkítani a gúnyt. Fertőtleníteni a botrányt. A pajzán epigrammák rosszul mutattak a nemzeti kirakatban, a pápagúny túl éles volt, a politikai bukás túl zavaros. Maradt a humanista nagyság, a latin költő, a mandulafa. Csakhogy Janus Pannonius éppen attól fontos, amit nehéz vele kezdeni. . (Ha eddig elolvastad a cikket, jár az ajándék: Versvideók és versdekódolások mentése az e-mail fiókodba)
A magyar irodalom nála nem szűzies ünnepi beszéddel indul. Egy olyan emberrel lép be Európába, aki egyszerre hozza a klasszikus műveltséget, a testi merészséget, a politikai kockázatot és a szellemi szemtelenséget. Nem kell mindent szeretni benne. Nem kell mai botrányhőst faragni belőle. Az is hamis lenne. De a megszelídített Janus kevés. Olyan, mintha egy kardot papírvágó késként mutogatnánk.
Janus Pannonius nem mellékszál a régi magyar irodalomban. Nem díszes bevezető. Nem csupán a reneszánsz első magyar nagy neve. Ő a figyelmeztetés a kezdetnél. A költészet nálunk már az elején veszélyesebb volt, mint ahogy később tanítani szerették.
És ezt a robbanást túl sokáig próbálták selyempapírba csomagolni.
A Kikötő rovatot a lapostetők szigetelésének specialistája támogatja. www.tritanium.hu
