Egy friss nemzetközi elemzés csaknem félezer kutatás eredményeit összegezve megerősítette, hogy a biológiai sokféleség a természet legtöbb vizsgált működésére kedvező hatással van, a beporzástól a szénmegkötésig. A kutatók arra is rámutattak, hogy a nagyobb fajgazdagság előnyei sok esetben még akkor sem merülnek ki, amikor már eleve viszonylag sok faj él együtt. A klímaváltozás korában azonban nemcsak a fajok száma számít: a genetikai változatosság és a különböző élőhelyek megőrzése is kulcsszerepet játszhat az alkalmazkodásban. Erdős László, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének tudományos tanácsadója bemutatja, hogyan segítheti a természet sokfélesége a klímaváltozás mérséklését és az elkerülhetetlen hatásokhoz való alkalmazkodást.
Szerző: Erdős László, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének tudományos tanácsadója
Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának 2026-os jelentése szerint lényegében kizárt, hogy a bolygó átlaghőmérsékletének emelkedését sikerülne az iparosodás előtti időszakhoz mért 1,5 °C-on belül tartani. Ahhoz, hogy legalább a 2 °C-os határt tartani tudjuk, fokozott erőfeszítésekre – mindenekelőtt kibocsátáscsökkentésre – van szükség, másrészt fel kell készülnünk arra is, hogy az elkerülhetetlen változásokhoz alkalmazkodjunk. Mindkettőben megkerülhetetlen szerepet kap a biológiai sokféleség, vagyis a biodiverzitás.
A fajok sokfélesége a klímavédelemben és a mezőgazdaságban is segít
Egy 2026 októberében megjelent átfogó elemzés 423 tanulmány alapján 23 ökoszisztéma-funkció és -szolgáltatás esetében vizsgálta a biodiverzitás szerepét, és a legtöbbnél kedvező hatást talált. A vizsgálat szerint a vízminőség és a beporzás a fajgazdagság növekedésével gyakran közel egyenes arányban javul, a tengeri szénmegkötés pedig különösen érzékeny a biodiverzitás változására.
De visszatérve a szárazföldre, az erdőkkel foglalkozó szakemberek körében jól ismert jelenség, hogy a fajgazdag erdőkben a kártevők jóval kevésbé tudnak elszaporodni, mint a fajszegény erdőkben és faültetvényekben. Számos kutatási eredmény utal arra is, hogy a fajgazdag erdők több szenet kötnek meg, így hatékonyabbak a klímaváltozás ellen, mint fajszegény társaik.
A fajdiverzitás kedvező hatásai a mezőgazdaságban is egyértelműek. Egy idén publikált globális elemzés megerősítette, hogy azok a gazdaságok, ahol egyetlen faj monokultúrája helyett sokféle növényt termesztenek, jótékony hatással vannak a talajra és a vízgazdálkodásra, gyakran kevesebb szintetikus növényvédőszer és műtrágya használatát igénylik, kevésbé kitettek a betegségek terjedésének, kisebb mennyiségű üvegházgáz-kibocsátást okoznak, sőt, jelentős mennyiségű légköri szén megkötésével aktívan képesek lehetnek mérsékelni az éghajlatváltozást is, emellett pedig számos kedvező társadalmi hatásuk is van.
A klímaváltozás mérséklése és az alkalmazkodás szempontjából is létfontosságú tehát, hogy a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban a monokultúrákat olyan rendszerekkel váltsuk fel, amelyek nagyobb fajgazdagsággal dolgoznak. Emellett törekednünk kell a természetes és természetközeli élőhelyeken a diverzitás megőrzésére (vagy helyreállítására). Itt azonban rögtön meg kell jegyeznünk, hogy természetes rendszerekben a nagyobb fajdiverzitás esetenként nemkívánatos lehet. Például teljesen értelmetlen lenne idegenhonos fajok betelepítésével „felturbózni” egy természetes élőhely fajszámát. Ez sokkal több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt.
A genetikai sokféleség elvesztése akkor is hosszú távú veszteség, ha a faj fennmarad
A genetikai sokféleség meglétét saját fajunk esetében magától értetődőnek tekintjük. Adottnak vesszük, hogy az emberek különböznek egymástól hajuk vagy szemük színét, magasságukat és még ezernyi dolgot tekintve, és azon sem lepődünk meg, hogy eltérően viselik a stresszhelyzeteket. Ezzel szemben a vadon élő fajokra sokan hajlamosak úgy tekinteni, mint amelyeknek minden egyede teljesen egyforma. Jól ragadja meg ezt a nézetet a Ronald Reagannek tulajdonított mondás: „Ha egy mamutfenyőt láttál, akkor az összeset láttad.” (Az igazság kedvéért meg kell említeni, hogy Reagan valójában máshogy fogalmazott, és később finomított is az álláspontján.) A valóság persze az, hogy a növények és az állatok egyedei között adott fajon belül is tapasztalhatók kisebb-nagyobb eltérések. Ez jelentős részben a genetikai változatossággal magyarázható, amely az alkalmazkodás alapjául szolgál. A számunkra egyformának tűnő állatok vagy növények is eltérő tűrőképességgel rendelkezhetnek többek között a magasabb hőmérséklettel vagy a vízhiánnyal szemben. Ha viszont a populációk létszámát az emberi tevékenység lecsökkenti, akkor azzal a genetikai változatosság is sérül, ami nehezebbé vagy teljesen lehetetlenné teheti az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást.
Ugyanez elmondható a háziasított növényekre és állatokra is. A ma széles körben használt, népszerű nemesített fajták szűk köre mellett szép számmal léteznek hagyományos, lassan feledésbe merülő fajták is. Emellett a természetben még sokszor fellelhetők a termesztett vagy tenyésztett fajták ősei és vadon élő rokonai. Hacsak ki nem pusztítjuk őket, a genetikai állományuk értékes tartalékként szolgálhat.
Sajnos a fajon belüli genetikai diverzitás bolygónk legtöbb részén csökkenőben van. Ezt mutatta ki egy 2025-ös globális metaanalízis, amely növényekre, állatokra és gombákra egyaránt kiterjedt. A kutatás szerint ráadásul a sokféleség csökkenése nemcsak a ritka fajokat érinti, hanem azokat is, amelyek még viszonylag gyakoriak. Ez aggodalomra ad okot, tekintettel arra, hogy ha a genetikai diverzitás egyszer lecsökkent, annak helyreállása a legjobb esetben is rendkívül hosszú időt vesz igénybe. Míg egy faj egyedszámát helyes természetvédelmi programokkal viszonylag rövid idő alatt sikerülhet megnövelni, a genetikai diverzitás még nagyon sokáig alacsony marad. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a problémának csakis a megelőzésére van lehetőségünk: ha a genetikai diverzitás lecsökkent, helyreállítása emberi léptékkel mérve lényegében lehetetlen.
A tájak sokfélesége segítheti az élővilág alkalmazkodását a klímaváltozáshoz
Az idei év nyarán minden természetjáró saját szemével láthatta, hogy az éghajlatváltozás komoly próbatétel elé állítja a természetes életközösségeket. Az országot járva szinte mindenütt ugyanaz a szomorú kép tárult a szemünk elé: kókadozó és elszáradó levelek a senyvedő erdőkben, kiégett foltok a gyepekben. Úgy tűnik azonban, hogy az élőhelyi diverzitás segíti a természet ellenállóképességét. Először is azért, mert a különböző életközösségek várhatóan nem egyformán reagálnak a klímaváltozásra.
Egy néhány évvel ezelőtti kutatás azt vizsgálta, hogy a kiskunsági homokvidék hatféle természetes életközössége miként reagál a növekvő szárazodásra. Az eredmények arra utaltak, hogy a szárazodás egyes növénytársulásokban a fajszám csökkenésével jár, másokban viszont a fajszám változatlan marad, legalábbis egy darabig. Vagyis az éghajlatváltozás során a sokszínű, heterogén tájak sikeresebbek lehetnek, mert jó eséllyel lesz bennük legalább egy vagy néhány olyan életközösség, amelyek kevéssé érzékenyek a megváltozó feltételekre. Másodszor, egy változatos tájban sokféle életközösség fordul elő egymás közvetlen közelében, és ezek mindegyike kicsit eltérő környezeti tényezőkkel jellemezhető. Ez pedig lehetőséget teremt az érzékenyebb fajoknak arra, hogy az éghajlatváltozás miatt kedvezőtlenné váló életközösségből átvándoroljanak a szomszédos közösségbe, ami esetleg még éppen megfelelő a számukra.
Hegyvidékeink déli, napsütötte és száraz lejtőiről csak minimális távolságot kell megtenni, hogy a jóval hűvösebb tető- vagy gerincrégióban, vagy az északi oldalon menedéket találjanak azok az élőlények, akiknek a déli oldalon már túl forró lett a lábuk alatt a talaj. Ilyen rövid távot még a növények is viszonylag gyorsan át tudnak hidalni különböző terjesztőképleteik révén. Alföldi területeinken a kicsit nedvesebb körülményeket kedvelő gyepfajok a szárazodás fokozódásával behúzódhatnak az erdőszegélyekbe vagy a nyitottabb lombkoronájú erdőkbe.
Az élőhelyi sokféleség speciális esete karsztvidékekhez kötődik, ahol a víz munkájának eredményeképpen a felszínen tölcsér alakú mélyedések, úgynevezett töbrök jönnek létre. Ezek alján a hűvös, párás mikroklíma miatt olyan közösségek alakulnak ki, amelyek jelentősen eltérnek közvetlen környezetüktől, és helyenként ritka, magashegységi fajoknak is otthont nyújtanak. Az éghajlatváltozás során a töbrök menedékként, refúgiumként szolgálhatnak olyan élőlények számára, amelyeknek a táj többi része már túlzottan meleg vagy száraz, ahogyan arra a Szegedi Tudományegyetem kutatóinak idén megjelent tanulmánya is felhívja a figyelmet.
Mindehhez persze az kell, hogy megmaradjon a természetes életközösségek sokfélesége. Ha a változatos tájakat egyhangú faültetvények váltják fel, ha a hegyoldalakat beépítik, ha a töbrök erdeit letarolják, akkor nemcsak természeti értékek vesznek oda, hanem az egész táj sérülékenyebbé válik.
Az életközösségek sokfélesége nemcsak a természetes, hanem az ember által átalakított tájak esetében is rendkívül fontos. A közelmúltban a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont szakemberei magyarországi és romániai falvak életminőségét vizsgálták az OECD Better Life Indexe (BLI) alapján. Az eredmények egyértelműek: a monokultúrák által uralt, csekély változatosságú tájakban elhelyezkedő falvak életminősége alacsonyabb, mint a diverzebb tájak falvaié. A kutatás szerint a különbség egyik oka az lehet, hogy a mezőgazdasági területek közötti erdőfoltok jelentősen csökkentik a légszennyezettséget, amiből a változatos tájakon élő emberek profitálnak.
A klímaváltozás hatásait a természettel együttműködve mérsékelhetjük
Dőreség volna arra számítani, hogy a biológiai sokféleség csodaszerként megfékezi az éghajlatváltozást vagy megment minket annak összes negatív hatásától. De okkal reménykedhetünk abban, hogy a természettel együtt dolgozva mérsékelni tudjuk a károkat. A fent említett kutatások mind egy irányba mutatnak: a biológiai sokféleség bölcs hasznosítására van szükség, és ennek megfelelően kell átalakítanunk a mezőgazdálkodást, az erdészetet, a táj- és településtervezést, valamint a természetvédelmet.
A címlapi kép forrása: sky.com
