Több száz gyászoló kísérte utolsó útjára Székely Gábort október 5-én az egri zsidó temetőben. Budapest egykori főpolgármester-helyettesét, a Szerencsejáték Zrt. korábbi vezetőjét és az Egri Zsidó Hitközség elnökét szülővárosában helyezték örök nyugalomra. A búcsúbeszédekben közéleti munkája mellett szerénységét, humorát és a közösségek iránti elkötelezettségét idézték fel.
Székely Gábor életében Eger a családi emlékek, a vallási hagyományok és a közösséghez tartozás meghatározó helyszíne maradt. Bár pályája később Budapesthez kötötte, élete utolsó időszakában az újjáéledő egri zsidó hitközség elnökeként ismét szülővárosa közösségéért dolgozott. Szeptember 26-án hunyt el, a Mazsihisz nekrológja szerint életének 79. évében.
Az egri zsidó temetőben tartott szertartáson dr. Verő Tamás főrabbi, Lénárt József, a helyi hitközség vallási vezetője és Lugosi Viktória író búcsúztatta. Közreműködött dr. Nógrádi Gergely főkántor. A családtagok, barátok és egykori munkatársak mellett a helyi és az országos közélet számos szereplője is megjelent.
Egri gyökerek, országos szerepvállalás
A rendszerváltás utáni első önkormányzati ciklusban Székely Gábor Budapest főpolgármester-helyetteseként dolgozott, később pedig a Szerencsejáték Zrt. vezetője volt. A gazdasági és önkormányzati feladatok mellett jelentős szerepet vállalt a zsidó kulturális és civil életben is: vezette a Magyar Zsidó Kulturális Egyesületet, valamint a Lauder Alapítvány és a Holokauszt Közalapítvány kuratóriumát.
Verő Tamás gyászbeszédében azt hangsúlyozta, hogy Székely Gábor életének egy-egy fejezete önmagában is elismerésre méltó teljesítmény lett volna. Az egri gyermekkor örökségétől a főváros gazdálkodásában végzett munkáján át az oktatási és kulturális kezdeményezések támogatásáig olyan pályát idézett fel, amelynek számos pontján mások számára teremtett lehetőségeket.
A főrabbi külön kitért a Lauder Iskolához, a Mazsikéhez, a Páva utcai Holokauszt Emlékközponthoz és a Csányi utcai Zsidó Történeti Tárhoz kapcsolódó szerepvállalására. Méltatásában a közösségi emlékezet továbbadását emelte ki: Székely Gábor fontosnak tartotta, hogy a következő nemzedékek megismerhessék saját örökségüket.
Augusztusban még közösen ünnepeltek Egerben
Székely Gábor egri kötődésének különösen személyes pillanata volt az idei augusztus 9-i zsidó esküvő. A Mazsihisz beszámolója szerint hetvenegy év után tartottak ismét ilyen szertartást a városban, közel hetven vendég részvételével.
Az ünnepen ő is jelen volt, ráadásul az előző, 1955-ös egri zsidó esküvőhöz is személyes emlék fűzte: kisfiúként nagynénje házasságkötésén vett részt. Így ugyanaz az ember lehetett tanúja a két, több mint hét évtized különbséggel megtartott eseménynek.
Ez az emlék különös súlyt ad az egri közösség veszteségének. Székely Gábor személyes tapasztalataival kötötte össze a város háború utáni zsidó életét a jelen közösségépítő törekvéseivel.
A közéleti szerepek mögött az emberre emlékeztek
A temetésen elhangzó méltatásokban visszatérő motívum volt Székely Gábor közvetlensége. Verő Tamás pontos, gyakorlatias, ugyanakkor érzékeny emberként beszélt róla, aki komoly helyzetekben is képes volt humorával oldani a feszültséget. Felidézte jellegzetes csokornyakkendőjét, mosolyát és azt a természetességet, amellyel másokhoz fordult.
Lénárt József a személyes hiányról szólt: arról, milyen nehéz elfogadni egy olyan ember elvesztését, akivel még újabb beszélgetésekre, közös tervekre és találkozásokra számítottak.
A búcsúztatáson a Mazsihisz és több hitközség képviselői mellett jelen volt Habis László, Eger korábbi polgármestere, Gulyás László alpolgármester, Schiffer János, Horn Gábor és Iványi Gábor lelkész is.
Verő Tamás főrabbi a közösen töltött idő értékét és a veszteség fájdalmát egy rövid mondattal foglalta össze:
„Szomorúbb lesz a világ nélküled.”
Háttérforrások: a Mazsihisz megemlékezése, beszámoló az augusztusi egri zsidó esküvőről.
