Egészséges vagy? Attól függ, kit kérdezünk!

Az egészség különös dolog. Amíg megvan, természetesnek vesszük. Ha valami fáj, rögtön felértékelődik. Ha pedig az orvos közli, hogy a leleteink rendben vannak, megkönnyebbülünk. Akkor is, ha közben úgy érezzük magunkat, mint akin háromszor átment az úthenger.

Mert mitől egészséges az ember?

Attól, hogy jó a vérnyomása? Hogy megfelelő a testsúlya? Hogy reggelente tornázik, és a hűtőszekrényében több a zöldség, mint a kolbász?

Ezek mind számítanak. Csakhogy ismerek olyan élethelyzeteket, amikor valaki példásan étkezik, szorgalmasan mozog, közben pedig annyi feszültséget cipel, hogy egy kisebb erőművet működtethetne vele.

És ott van a másik véglet. Aki mindenkinek segít, mindenkit meghallgat, minden feladatot elvállal. Saját magára majd akkor jut ideje, ha egyszer mindenki más rendben lesz. Vagyis várhatóan soha.

Szerintem az egészség jóval több annál, mint hogy éppen melyik szervünk működik kifogástalanul.

Hozzátartozik az is, hogy tudunk-e örülni valaminek. Képesek vagyunk-e pihenni lelkiismeret-furdalás nélkül. Vannak-e emberi kapcsolataink, amelyekből erőt merítünk, és felismerjük-e, amikor valamiből már elegünk van.

A testünk és a lelkünk ugyanis ugyanabban az emberben lakik. Elég furcsa volna úgy gondoskodni az egyikről, hogy a másikat közben magára hagyjuk.

Persze az egészség nem azt jelenti, hogy mindig jókedvűek vagyunk, soha semmink nem fáj, és reggelente boldogan ölelgetjük a világot. Én például bizonyos reggeleken már annak is örülök, ha a kávéfőző együttműködik.

Számomra az egészség inkább azt jelenti, hogy figyelünk magunkra. Észrevesszük, mire van szükségünk, és lehetőségeinkhez mérten teszünk is érte. A táplálkozásunkban, a szokásainkban, a kapcsolatainkban és abban is, ahogyan a nehézségeinkkel bánunk.

A munkámban is ezt a szemléletet képviselem. Hiszen az ember több, mint egy laborlelet, egy mérlegen megjelenő szám vagy egy rosszul sikerült hétfő.

És talán éppen itt kezdődik az egészségünkért való felelősségvállalás: amikor saját magunkat is felvesszük azok közé, akikről gondoskodunk.

Lehetőleg még azelőtt, hogy a szervezetünk hivatalos panaszlevelet küldene.