Talabér Ágnes Kornélia
wingwave® coach, holisztikus mentor agisegit.hu
Az iskolakezdéssel a családok életében ismét helyreáll a rend. Legalábbis papíron. A gyerek iskolába jár, anya dolgozik, apa dolgozik, a különórák be vannak írva a naptárba, a bevásárlás valahogy megoldódik, és elvileg mindenki tudja, mikor hol kell lennie. A gyakorlatban persze egészen más a helyzet.
Reggel valaki nem találja a tornazsákját. A másiknak éppen induláskor jut eszébe, hogy ma kell bevinni a technikaórára három gesztenyét, két falevelet és egy kisebb erdőt. Anya már kabátban áll, apa a kocsikulcsot keresi, a gyerek pedig közli, hogy ő ma nem megy iskolába. És még csak negyed nyolc.
Délután kezdődik a második felvonás. Gyerekért menni, különórára vinni, másikat hazahozni, közben bevásárolni, vacsorát készíteni, leckét ellenőrizni. És lehetőleg mindezt derűsen, türelmesen, szeretettel. Mert hát a család az első. Csak néha jó lenne tudni, hogy a sorban hányadik az idegrendszerünk.
És akkor egyszer csak elszakad a cérna. Egy elejtett cipő, egy megválaszolatlan kérdés, egy ártatlannak szánt megjegyzés. Valami egészen jelentéktelen apróság, amitől hirtelen olyan hangon szólalsz meg, hogy még saját magadtól is meglepődsz. Aztán jön a lelkiismeret-furdalás. Nem kellett volna kiabálni. Nem kellett volna úgy válaszolni. Holnaptól türelmesebb leszek. És másnap tényleg türelmesebb vagy. Egészen addig, amíg valaki megint nem találja a tornazsákját.
Ismerős? A legérdekesebb az egészben, hogy sokszor pontosan tudod, mit csinálsz rosszul. Még arról is tűpontos képed van, hogyan kellene másképp reagálnod. Csakhogy a tudás és a reakció nem mindig járnak kézen fogva. Mintha lenne benned egy külön bejáratú automata, amely bizonyos helyzetekben gondolkodás nélkül bekapcsol.
És ez az automata nem feltétlenül tegnap került beléd. Lehet, hogy már gyerekkorodban megtanultál bizonyos helyzetekre így reagálni. Lehet, hogy otthon is ezt láttad. Sőt, az is előfordulhat, hogy olyan családi mintákat viszel tovább, amelyek jóval régebbiek nálad. Aztán egy szép napon azon kapod magad, hogy pontosan azt a mondatot mondod a gyerekednek, amit annak idején a saját szüleidtől hallottál. Pedig megfogadtad, hogy te aztán soha! Hát, ennyit az ünnepélyes fogadalmakról.
Persze megpróbálhatod állandóan ellenőrizni magad. Figyelni a hangodra, a szavaidra, az indulataidra. Csakhogy az ember nem tud egész nap saját maga mellett állni, és rászólni, hogy „viselkedj már rendesen!”. Ráadásul ettől még nem feltétlenül változik meg az, ami a reakciót kiváltja.
És mi lenne, ha nem az indulataidat próbálnád újra meg újra megfékezni, hanem azokkal a bizonyos láthatatlan nyomógombokkal kezdenénk valamit, amelyekre rendre ugyanúgy reagálsz? Mert lehet, hogy nem is a “tornazsák” a valódi probléma. Az csak ártatlanul hever valahol. Már ha egyáltalán hever valahol.
A wingwave® coaching során éppen ezekkel az érzelmi nyomógombokkal dolgozom. A módszer célja, hogy a korábbi élményekhez, helyzetekhez kapcsolódó érzelmi terhelés feldolgozása és csökkentése. Hogy ami eddig egyetlen pillanat alatt felhúzott, az ne feltétlenül váltsa ki újra ugyanazt a heves reakciót.
Nem kell hozzá megtanulnod tíz új önuralmi technikát, és nem kapsz házi feladatként napi három óra angyali türelmet sem. Előfordul, hogy már egyetlen alkalom után érezhető változás. Hogy kinél milyen eredmény érhető el, az természetesen egyéni.
A tornazsákot továbbra sem tudom megkeresni. De ha nálatok is feltűnően gyakran nyomódnak meg ugyanazok a bizonyos gombok, talán érdemes lenne megnéznünk, mi van mögöttük. Mert a családtagokat nem lehet távirányítóval átállítani. A saját nyomógombjainkkal viszont kezdhetünk valamit
