Félreértés ne essék!

Avagy hogyan veszünk össze azon, amiben talán egyetértünk

Beszélgettél már úgy valakivel, hogy a végén fogalmad sem volt, min vesztetek össze? Pedig mindketten magyarul beszéltetek, ráadásul ugyanarról a témáról. A nyelvtudással tehát semmi gond. A fordításnál csúszott hiba a rendszerbe.

Képzeld el, hogy valaki örömmel rád köszön:

– Rég láttunk benneteket!

Te pedig már hallod is mögötte a szemrehányást: „Miért, nekünk kellene mindig menni?” És már kezdődik is a vita arról, ki mikor kit látogatott meg utoljára. Kis szerencsével előkerül egy 2018-as karácsony is, amikor valaki állítólag csak fél szelet bejglit evett, és abból is mindenki tudta, hogy haragszik.

Pedig lehet, hogy egyszerűen csak hiányoztál neki.

Az eredeti mondat közben csendben távozott. Ennyi izgalomra nem számított.

A félreértésekben éppen az a furcsa, hogy gyakran mindkét fél teljesen jóhiszemű. Amikor valaki mond neked valamit, te nemcsak a szavait hallod. Hozzáteszed a saját tapasztalataidat, az érzéseidet, néha még a pillanatnyi hangulatodat is. Aztán arra válaszolsz, amit szerinted mondott.

Ő pedig a válaszodból egészen mást ért meg, mint amit közölni szerettél volna. És már gurul is a hógolyó, pedig odakint még hó sincs.

– Olyan csendes vagy ma.

– Talán baj, hogy nem beszélek állandóan?

– Én csak kérdeztem!

– Persze, mert szerinted mindig van velem valami baj!

Ezen a ponton az eredeti beszélgetésnek már annyi köze van a csendességhez, mint a vasárnapi húslevesnek a műholdas navigációhoz.

És mit csinálsz, amikor úgy érzed, hogy a másik nem ért meg? Elkezded még egyszer elmagyarázni. Aztán hangosabban. Hátha a decibelektől végre megvilágosodik.

Csakhogy hiába magyarázod egyre nagyobb hangerővel, mire gondoltál, ha a másik közben egészen másról vitatkozik veled. Könnyen lehet, hogy ugyanazt szeretnétek, csak éppen mindketten egy olyan mondaton lovagoltok, amelyet egyikőtök sem annak szánt, aminek a másik hallotta.

Én úgy gondolom, hogy a családi, baráti és munkahelyi konfliktusok jelentős része ilyen félreértésekből indulhat. Egy rosszul értelmezett mondatból sértődés lesz, a sértődésből távolságtartás, aztán egyszer csak azt veszed észre, hogy már arra sem emlékszel pontosan, min kaptatok össze. Arra viszont igen, hogy neked volt igazad.

Legközelebb, amikor egy beszélgetés kezd rossz irányba fordulni, próbálj ki valamit. Mielőtt elővennéd a teljes érvrendszeredet, kérdezd meg:

„Várj csak! Jól értem, hogy azt akarod mondani…?”

Ezzel persze kockáztatod, hogy öt perc alatt megoldasz egy olyan vitát, amelyből különben háromnapos családi műsort rendezhettél volna.

Én azért inkább megkockáztatnám.

A gondolatolvasás ugyanis továbbra sem általános emberi képesség. Ha pedig te mégis rendelkezel vele, kérlek, jelentkezz! Különösen arra lennék kíváncsi, hogy azt is meg tudod-e állapítani, mit akart mondani a másik, vagy csak azt, hogy én mit képzelek róla.