Egy korábban nem nyilvános szakpolitikai tanulmány újra reflektorfénybe helyezte a magyar egészségügyi rendszer átalakításának kérdését. A „Hippokratész-tervként” emlegetett koncepció egy átfogó reformcsomagot vázolt fel, amely radikálisan újraszervezte volna az ellátórendszert: kevesebb intézmény, erősebb alapellátás és a magánszektor nagyobb szerepe állt volna a középpontban.
A több száz oldalas elemzés a Boston Consulting Group szakértőinek munkája volt, és a magyar Belügyminisztérium megbízásából készült még 2020-ban. A projektért mintegy 352 millió forintot fizetett az állam. A dokumentum azonban döntés-előkészítő anyagként tíz évre titkos minősítést kapott, ezért a szakmai nyilvánosság csak most értesülhetett a részleteiről.
Miért tartották szükségesnek a reformot?
A tanulmány abból indult ki, hogy a magyar egészségügy tartós strukturális gondokkal küzd. A szakértők több olyan problémát azonosítottak, amelyek szerintük hosszú távon fenntarthatatlanná teszik a jelenlegi modellt:
- krónikus orvos- és szakdolgozóhiány, különösen vidéken
- elöregedett infrastruktúra és eszközpark
- hosszú várólisták bizonyos beavatkozásoknál
- gyenge prevenció és szűrőrendszer
- a kórházi ellátás túlterheltsége, miközben az alapellátás sokszor alulfinanszírozott
A tanulmány készítői szerint ezek a problémák nem kezelhetők kisebb korrekciókkal: komplex, több lépcsőben végrehajtott szerkezeti reformra lenne szükség.
A koncepció összesen 53 különálló intézkedést sorolt fel, amelyek a teljes ellátási láncot érintették volna a megelőzéstől a rehabilitációig.
Jelentősen átalakult volna a kórházrendszer
A legnagyobb vitát kiváltó javaslat a kórházi infrastruktúra átszervezése lett volna.
A terv szerint a sok kisebb intézmény helyett kevesebb, de magasabb szakmai színvonalon működő centrumkórházra épült volna a rendszer.
A számítások alapján:
- a fekvőbeteg-intézmények száma 108-ról körülbelül 70-re csökkent volna 2035-re
- az aktív kórházi ágyak száma 41 ezerről nagyjából 27 ezerre esett volna vissza
- a járóbeteg-szakrendelők száma 557-ről körülbelül 221-re mérséklődött volna
A cél nem egyszerű megszüntetés volt, hanem kapacitáskoncentráció: a ritkábban előforduló vagy bonyolult beavatkozások nagyobb regionális központokba kerültek volna.
Budapesten például egy négy centrumkórházból álló rendszer lett volna a gerinc, amelyet kisebb helyi intézmények egészítettek volna ki.
A megszűnő kórházak új szerepet kaptak volna
A reform egyik fontos eleme az volt, hogy a bezárásra ítélt intézmények nagy részét nem számolták volna fel teljesen.
Számos kórház:
- krónikus ellátó központtá,
- rehabilitációs intézménnyé,
- vagy idősgondozási és szociális ellátóhellyé alakulhatott volna.
A koncepció szerint ezzel csökkenthető lett volna az a probléma, hogy tartós ápolásra szoruló betegek drága aktív kórházi ágyakat foglalnak.
Erősebb háziorvosi rendszer és digitális egészségügy
A reform egyik központi eleme az alapellátás jelentős megerősítése volt.
A tanulmány szerint a háziorvosi rendszer stabilizálása nélkül a kórházak túlterheltsége nem csökkenthető. Ennek érdekében a javaslatok között szerepelt:
- a háziorvosok jövedelmének akár 130–140 százalékos emelése,
- pénzügyi ösztönzők a betöltetlen praxisok feltöltésére,
- telemedicina megoldások szélesebb alkalmazása, főként vidéki térségekben.
A védőnői rendszert is átszervezték volna: a hagyományos területi modell helyett gyermekorvosokhoz rendelt szakmai csapatok működtek volna.
A magánegészségügy szerepe is nőtt volna
A dokumentum szerint a jövőben a köz- és a magánszféra szorosabban összekapcsolódó rendszerben működhetne.
A javaslatok között szerepelt:
- a magánszolgáltatások átláthatóbb szabályozása,
- kiegészítő egészségbiztosítási konstrukciók kialakítása,
- valamint a köz- és magánellátás közötti együttműködés erősítése.
Ez a modell több nyugat-európai rendszerhez hasonló vegyes finanszírozási struktúrát vetített előre.
Jelentős pluszforrásokra lett volna szükség
A reform nemcsak szerkezeti változtatásokat, hanem jelentős többletforrást is igényelt volna.
A számítások szerint 2020 és 2026 között évente 230–270 milliárd forint pluszforrásra lett volna szükség. Ennek egy részét európai uniós támogatásokból tervezték finanszírozni.
A tanulmány készítői ugyanakkor azzal érveltek, hogy a racionalizált rendszer hosszabb távon hatékonyabb működést és költségmegtakarítást eredményezhet.
Miért nem lett belőle reform?
A szakértők egy része szerint a dokumentum szakmailag megalapozott vitaanyag lehetett volna a magyar egészségügy jövőjéről.
Mások azonban rámutatnak: a tervezet olyan politikailag érzékeny elemeket tartalmazott – például intézménybezárásokat, regionális központosítást és jelentős költségnövekedést –, amelyek komoly társadalmi ellenállást válthattak volna ki.
A terv végül nem került nyilvános szakmai vitára, és a kormány nem indította el a benne szereplő átfogó reformot.
Összességében a Hippokratész-terv egy radikális, de rendszerszintű átalakítást vázolt fel:
kevesebb, koncentráltabb kórházi struktúrát, erősebb alapellátást és egy részben vegyes – köz- és magánszolgáltatásokra épülő – egészségügyi modellt.
Forrás: economx.hu
Indexkép: depositphotos
